Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám · / · Erdősi Dezső: Az átok

Erdősi Dezső: Az átok
Erdélyi kép két felvonásban
11. jelenet

(A kapun bejönnek ifj. Toroczkó Andrásné, utána Toroczkó Viki, az eszelős. Utána id. özvegy Toroczkóné, végül Toroczkó András. Az öreg Toroczkóné román viseletben, ifjabb Toroczkóné magyarban. Viki, rongyos kissé, bocskorban, András darócnadrágban, csizmában. Idősebb Toroczkóné töpörödött, nyugtalan vénasszony. Viki lődörögve jár. Látszik rajta, hogy hülye. Valamennyien aggodalmasan néznek szét. Viki egyszerre visszaszalad a kapuig, onnan előreszalad és a kezeit hátulról anyja, ifjabb Toroczkóné vállára téve, ugrik.)

Viki: Hu, hu!

Ifj. Toroczkóné: Ne bomolj, Viki. Az urak lecsukatnak.

Viki (bambán nevet): Nem félek az uraktól, mert én vagyok most a farkas.

András (csodálkozva): Farkas?

Ifj. Toroczkóné: Szegény, farkasnak véli magát. Tegnapelőtt kint járt az erdőben...

Viki (büszkén): Nyulásztam, hü-hü-hü. Én most mindig nyulászok.

Ifj. Toroczkóné: Valahogy betévedt az erdőbe, az isten tudja, mit csinált, és az erdőkerülő sóval rálőtt. Azt mondta neki, azért lőtt rá, mert azt hitte, hogy farkas. Hát tréfázott az erdőkerülő. Csak úgy tréfából lőtt rája.

Id. Toroczkóné: Tréfából? Rálőni az emberre? A nyavalya törje ki.

Ifj. Toroczkóné: Jajgatva jött haza szegény és azt mondta, hogy ő a farkas. Máma reggel bele akart harapni a liba nyakába, merthogy ő farkas, aki megfojtja a libát.

András (Vikihez): Vigyázz, lesz dolga a hadarónak!

Viki (félősen): Már nem is vagyok farkas. Csak tennap vótam. (Legyek után kapdos.) Hopp, megcsíptelek! (A markában tartott léggyel beszél.)

Légy, légy,
Hová mégy,
Zsírra, húsra, szalonnára?
No most itt vagy a markomba... (Nevet.)

András: Szegény nyomorult!

Ifj. Toroczkóné: Hej, jó Isten, ha ez is olyan szál legény lenne, mint te, Andris. Szültem, fölneveltem, kínlódtam vele, és itt van szegény, az apádra fajzik. Az is olyan fuzsitus volt, mindent elfelejtett, sokszor nem gyütt az eszébe a szó, amit ki akart mondani. Halála előtt három esztendeig egészen besötétedett. (A fejére mutat.) Azt se tudta, ember-e vagy asszony. Semmi hasznát nem láttam sem a házban, sem odakünn. Csak úgy mormogott maga elé és csoszogott a ház körül, mintha száz esztendős lett vóna.

Id. Toroczkóné: Az ördög bújt bele.

Ifj. Toroczkóné: Eh! Hagyja el, banya! Tele van ez a falu testi-lelki nyomorékokkal. Minden harmadik házban van egy. De rohadt nép ez, aki itt lakik! A rossz csillagom vitt rá, hogy a fiához mentem.

Id. Toroczkóné: Hadd a fiamat. Hadd a halottat. Nem jó a halott hibáját hánytorgatni. Attul vakul meg a ló. Attul hízik meg a disznóban a kukac. Én is szidtam az uramat, mikor meghótt, mert mindig vert. Egyszer, halottak napján elgyütt a nene, hogy mennyek ki vele a temetőbe, az uram sírjához. Mondok: már mér mennék ki? Amért mindig vert? Örülök, hogy kint van! És azon éjszaka (Andráshoz fordulva) visszagyütt a nagyapátok. Visszagyütt. Nem szólt semmit, csak rám nézett. Oszt ráköpött a szívemre. (Szívéhez kap.) Azóta szorít. Rángatja a görcs.

Viki (aki közben felállott és nagyanyját figyelte): Nekem is. (Szívére mutat.) Itt is fáj a görcs. Ha itt a görcs, akkor én így csinálok. (Szívére üt.) Menj, ronda görcs!

Ifj. Toroczkóné: Mindig a szívével van baja. Hetenkint kétszer is rágyün.

(Viki az ólhoz kullog, bekukucskál, visszajön.)

Viki (az ólra mutat): Ott is van disznó. Abba is van kukac?

Id. Toroczkóné: Abba nincs. Az a domnyué. Nem árt a domnyunak a jég sem. A domnyunak az ördög a komája.

Ifj. Toroczkóné: Miért hívott ide a domnyu? Mit akarnak tőlünk az urak? Hol vannak?

András: Azt akarják, hogy írjuk alá a bányát.

Id. Toroczkóné: Mit? Bányát? A mi földünk alatt? Még mit nem? Elég bajunk van a főd fölött, most még a főd alatt is keressük a bajt. A főd alatt lakik minden gonosz, ami megronthatja az embert. Ott lakik Gegugácz, az egerek királya. Ha a főd alatt vájkálnak, megharagszik és ránk kűdi az egereket. Elrágják a zabot, a krumplit. Éhen halhatunk. És ott lakik a Birindusz, a törpe manók királya. Ezeket magam ellen háborgassam? Mondta a domnyu is, a Drakula, az pedig tuggya. Inkább megnyúzatom magam. (Csípőre teszi a kezét.) Nem tekintetes vármegye, az én fődemből nem eszel.

Viki (vihog): A vármegye fődet eszik. A kutya is fődet eszik, ha éhes.