Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 2. szám · / · Lengyel Menyhért: Egy esztendő

Lengyel Menyhért: Egy esztendő
- A naplómból -
Milánó, február 24.

Hogy pezseg itt az élet! Ennek a városnak száztízet ver a pulzusa. A dóm hallatlan építmény - már nem is emberi - titáni - igazán az Isten háza. Mintha a középkorban az összes emberi energia, ami ma százféle mesterségben, nemzeteknek egymással való intenzív érintkezésében, börzében, hírlapban, vasútban, könyvben, eszmékben, parlamentben sül ki és fárad el - akkor kizárólag építésben adta volna ki magát. Ennek a dómnak és az ilyen templomnak lehetetlen ellenállni - szédítő, igazán metafizikai hatást tesz a benne való tartózkodás...

Rómára emlékszem, a Szent Pál templomra, amely szintén így hatott rám. Egy óráig bolyongtam benne, felizgatva és elszédülve - azután kijöttem, a szemközt levő vendéglő teraszán leültem ebédelni. De még mindig annyira magamon kívül voltam, hogy mereven néztem az óriás templom nagy, sötét, misztikus bejáratára... S ekkor azt gondoltam - no, Istenem, most tégy csodát, s pár percig hipnotizáltan néztem a sötétségbe, azt gondolva: most... most meg fog történni a csoda... a Jelenés... a sötét kapuban egyszerre feltűnik a sápadt Krisztus fehér ruhájában...

Persze hogy nem történt semmi... megrendeltem az ebédet. A középkorban megtörtént volna.

Milánóban a Scala majdnem olyan hatást tett, mint a dóm. Micsoda temploma ez a színháznak! Feledhetetlen impresszió a rengeteg nézőtér, a páholyokkal - a páholyokban az idegen nőkkel -, mind távoli hercegnő... a roppant függöny - a zenekar, a színpad kolosszális méreteivel. Csak az előadás volt gyenge - Lohengrint játszották. Mikor a tenorista bejött, nevetőgörcsöket kaptam, ez a jámbor énekes olyanra festette ki magát, ahogy egy vidéki kislány elképzeli a szép embert. Rettentő szőke és vizes kék szemű volt, pirosra sminkelve, kecskeszakállal - ahogy ránéztem, fuldokoltam a nevetéstől.

Lohengrin bejövetele a leghatásosabb színpadi megjelenés, mióta színház van a világon. A színpadon az ártatlanság haldoklik, nincs aki megmentse, s akkor a távolból, a folyón, hattyú által vont csónakban jön a megmentő tündérszép, aranypáncélos vitéz - és milyen muzsikával!