Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 2. szám · / · Lengyel Menyhért: Egy esztendő

Lengyel Menyhért: Egy esztendő
- A naplómból -
Gardone, február 10.

Nyugalom. Sokat olvasok. Balzac. Félelmes író, egyike azoknak, akik elveszik az ember kedvét az írástól - hogy merünk mi tollat fogni a kezünkbe...

Mily rendkívül dramatikus - milyen sűrített levegője van... így igazán csak az az ember írhatott, aki éjjel-nappal dolgozik, teljesen bent élt az alakjai között s az általa kitalált, de már egészen valóságnak elképzelt események forgatagában. Ez a perzselés, ez a nagy sistergő életmelegség csak az állati munka gőzében születhetik, mikor az agy fel van forralva a szétrobbanásig - a pokol konyhája...

Balzacból jobban meg lehet ismerni és tanulni a franciákat, mint az összes történetírókból és szociológusokból. A nő és a pénz utáni vágy, mely minden törekvésük és ezzel járó kultúrájuk alapja, hallatlanul benne van az alakjaiban. Nő kell - ehhez sok pénz -, ezt mindenáron meg kell szerezni, ha lehet sikerek és nagy vállalkozások és szorgalom és lelemény által, ha nem, csalással, lopással. Ez magyarázza az egész nagy francia kultúrát - és a világraszóló nagy francia panamákat is.

Itt a hotelben sok a beteg. A tabetikusok úgy ugrálnak, mint a cinkék. Mind azt hiszi, hogy meg fog gyógyulni.