Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 20. szám · / · Figyelő

Moly Tamás: A regényhős

Felidézem egy pillanatra a Jókai-regények hősét. Egyszerű, szerény, igénytelen, amikor beállít, senki sem gondolja, hogy értéke van, ha kell: szívós, erős, bátor. Kiderül róla, hogy kitűnően vív, lő, úszik, korcsolyázik, hajt, lovagol. Azután: bányát nyit, mocsarat csapol, betyárokat fogdos, repülőgépet épít és repül. Ahol ő megjelenik, onnan pusztul a baj, mert ő dolgozik. Sokat kell dolgoznia, mert mindazt, amit ő tud és amit még a regény folyamán elvégez, nem kapja ingyen. Ennek munka az ára. Emlékszem, ő mindezt szemhunyorítás nélkül csinálja, mintha ez lenne a dolgok rendje itt Magyarországon. Irodalmunk előkelő rokonsága régen megállapította, hogy Jókai regényhőse fantasztikus, valószínűtlen legény, s a már felsorolt hibák gyűjteményébe még azt is belefoglalták, hogy barátunk jóravaló, derék, nemesen érző, sőt néha határozottan nagylelkű. Mindez a hőst idealizált alakká teszi és így tovább, erre még mindnyájan jól emlékszünk. Arra is emlékszünk, hogy a legtöbb Jókai regény magyar földön, magyar környezetben játszik, és a hőse majdnem mindig magyar.

Mindez most jutott az eszembe, amikor sok-sok esztendő után, a napokban megint Jókai-regényt olvastam. A "Felfordult világ" jóravaló hőséről ezt írja:

"Neve biz ennek nemigen arisztokratikus hangzású: Fehér Gyula, apja alispán volt és nagy szerepet vitt a politikai mozgalmakban, meglehetős vagyona is volt, amivel elég pazarul bánt. Ennek az alispánnak egyetlen fia, Gyula, arra a nagyon felötlő és bizarr eszmére vetemedett, hogy ő elhagyja azt a pályát, melyen apja és ősei haladtak, nem akar sem szolgabíró sem alispán lenni, hanem tanul valami olyan dolgot, mi után megélhet." A regényhős dolgozni akar, apja tiltakozik, de a regényhős ezt feleli:

"Apám példája megtanított rá, hogy vesztheti el az ember vagyonát ezen a pályán, mások példája viszont megtanított arra, hogy ugyanezen a pályán hogy szerzett magának más ember nagy vagyont? s nekem ezt az utóbbit követni még kevesebb kedvem van, mint az előbbit" stb. Ebből nemcsak az derül ki, hogy a regényhős, mint jellem, nagyon nehezen elhihető, hanem az is, hogy igazi író műveiben mindig akad néhány sor, följegyzés, megjegyzés, mely mindenkor időszerű.

A hős hazajön: dolgozni. Ezt Jókai így jelenti: "Gyula maga is látta azokat a gúnymosolygó képeket, amik furcsa foglalkozásai közben mérnökasztala körül megjelentek: lóhátas gavallérok, tajtékpipás ábrázatok agarak kíséretében, s bámulták"... "Adtak neki bolond tanácsokat"... "Gyula hidegvérrel hallgatta az élceket". (Az az ötlete, hogy egy nekik megmaradt mocsár vizét valahogyan lecsapolja.)

Az író szerette ezt az ő hősét, Fehér Gyuláról így búcsúzik: "...a táblabíró fia és a gróf leánya, mint szerény gazda, mint szorgalmas gazdasszony, ha kincseket nem is, de független, senkinek nem bókoló állást tudtak kivívni maguknak.

Íme, ez a "felfordult világ".

Aláhúzandó: aki itt Magyarországon derék, jóravaló, nemesen érző, sőt hébehóba nagylelkű, aki tanul, tanul és dolgozik, dolgozik és produkál, aki meg tud élni a maga becsületes emberségéből, az fantasztikus, tüneményszerű, valószínűtlen legény, az nem ide, hanem egy felfordult világba való, mert az az illető egy Jókai-féle regényhős.