Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 18. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Die kunst in industrie und Handel

Az iparnak és kereskedelemnek a művészethez való viszonyát feszegeti, boncolgatja az ötödik esztendejét élő hatalmas "Deutscher Werkbund" ez idei évkönyve.

Ez a fiatal és kitűnően megkonstruált szervezet teljes fegyverzetben készül a jövő évi kölni nagy kiállítására, arra a kiállításra, amely a német-francia művészi ipar közeli mérkőzésének egyik fontos csatatere lesz. Hogy ki győz, azt ma még nem tudhatjuk, de ezúttal nem is fontos, annyi bizonyos, hogy ez a versengés feltétlenül termékenyíteni fogja mindkét náció és általában az egész kontinens művésziparosait (Anglia az más!). A Werkbund évkönyve büszke öntudattal számol be az első négy esztendő eredményeiről, felvonultatja a legkitűnőbb neveket, akik mind szolidárisak, hozzátartozók. (Több elsőrangú magyar művész neve tarkítja a névsort.) Beszámol az anyagi erejéről, felsorolja azokat a kereskedőket, gyárosokat (egész sereg), akik a Werkbund művészeit rendszeresen és állandóan foglalkoztatják.

A könyv fontosabbik felét azonban a szakcikkek és az illusztrációk teszik. Hermann Muthesius, az ipari épületek formaproblémájáról írt cikke a legfontosabb. Ez korrespondál legteljesebben azokkal az illusztrációkkal, amelyek tulajdonképpen a könyv gerincét teszik, és amelyek a könyvet a német tömegtermésből kiemelik.

Az illusztrációk között túlsúlyban vannak a mostanában épült gyárak, ipartelepek fotográfiái, aztán áruházak, üzletek, irodák, külső-belső mása, kirakatok, plakátok fotográfiái, üzleti nyomtatványok, csomagolópapírok stb.

A modern áruházról elég fogalmat ad az ismert és ezer meg ezer fotográfián szereplő Wertheim áruház, Tietz áruháza, a müncheni Oberpollinger, hatásuk a nagyvárosok üzleti negyedeinek gyors és gyökeres átformálódásában már eddig is eléggé érezhető. Kirakatok képe is megváltozott, a plakátok és üzleti nyomtatványok is ízlésesebbek, mint azelőtt. Hátravannak még a gyárak.

Egy új esztétika körvonalai bontakoznak ki azoknak az épületkolosszusoknak láttára, amelyek másai Muthesius cikkét demonstrálják.

Hatalmas méretek, impozáns, monumentális egyszerűség. Amerika elevátorai és gabonaraktárai szolgáltak mintaképül ezekhez a gyárépületekhez. A legegyszerűbb formákból, kockákból, hengerekből, gúlákból kifejlesztett architektúra ez, amely a konstrukciónak és formának oly példátlan összeforradását jelenti, mire az egyiptomi építészet óta nincs példa.

Amerikai merészség kellett ezeknek létrejöttéhez, tiszta mérnöki logika, mely kidob magából feleslegeset, zavarót, mindent, ami tervei tiszta, harmonikus kivitelének útjában áll. Egymás mellé épített óriási kő- és téglahengerek orgonasípsora felett hatalmas négyzetek, az épülettömböket, vízszintes fedett téglahidak kötik össze. Dél-Franciaország gótikus várai tekintenek ki ily gőgösen, zárkózottan, teljesen eltakarják azt a végtelenül komplikált gépvilágot, ami a falakon belül zakatol. A németeken fogott az amerikaiak tanítása. Gyáraik, ipartelepeik ugyanazzal a fensőbbséges egyszerűséggel mutatják rendeltetésüket, mint amerikai példaképei.

Az embernek a matériával folytatott hősi viaskodása, a gépekhez való kapcsolata mint megtisztult, leszűrt architektúra jelentkezik bennük.

A berlini "Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft" nagy gyártelepe (Behrens tervezete) kitűnő példa erre.

Hans Poelzig poseni vegyigyára amennyire szigorúan konstruktív és szorosan a funkciót szolgáló épületcsoport, éppen a formák leszűrtségénél és tömegek csodálatos összehangolásánál fogva klasszikus nagy mesterek emlékét idézi fel. Ugyancsak Poelzig egyik víztornya kitűnő boltozatmegoldást foglal magában.

Behrens és Poelzig épületein kívül egész sor meglepő építészeti munkát ismertet az évkönyv.

Nálunk eddig csupán a Pesti Hengermalom Társaság új malmában érvényesültek az új gyárépítő mesterek tendenciái.

Attól félek, hogy tucatépítészeink, akik oly mohón ráfeküdtek Budapestre, ahogy az eddig épített házaikat kirajzolták a német építészeti folyóiratokból, a gyárakat is kirajzolják a bérházépítéseknél, és a körutakat ellepik majd az elevátor, gépgyár és malom imitációk. Így csinálnak Budapestből gyárvárost.