Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 17. szám · / · Szabó Dezső: Morál

Szabó Dezső: Morál
IV.

- Milyen nyomorult kis semmi voltam eddig - szólt magához -, én voltam a legutolsó az emberek közt, én voltam az Untermensch. Abban hittem magam élőnek, amivel kidobtam magam az életből. Mert téved, aki azt hiszi, hogy annyi élet van, ahány ember. Csak egy széttéphetetlen élet van: az Emberiség.

Az életnek az értelme a morál. Az embervilágban mindennek a lényege a morál, s az embervilágon kívül csak lelketlen szavak vannak.

A morál az Emberiség-egyén öntudata az ember-atomban. Mert csak egy egyén van: az Emberiség. A morál cselekvő résztvevés az örökkévalóságban. Az örökkévalóság pedig az emberiség. Az idő ember nélkül lelketlen szó.

Az eredendő bűn: az egyén, az én. Kezdetben minden ember az Emberiség volt, mint ahogy a veréb minden veréb. Az első "egyénné, énné" betegedés volt a Bűnbeesés.

Az egyénülés a bűn, a teljes egyénné különülés: a Kárhozat.

Minden tettben az Emberiséget élni: a Megváltás, részvétel az örökkévalóságban.

Az egyén-bűn, az én-betegség kergeti az embereket, hogy az Emberiséget minél szélesebb formákban valósítsák meg. A bűn csak azért van, hogy az Emberiség új meg új teljesebb megváltás felé szeresse magát.

Az emberi megismerések alapbizonyossága is morális: szánakozom, tehát vagyunk.

A morál annyi, mint tettek szabályozására szisztematizált szánalom.

Ennek a szánalom-morálnak legfőbb feladata: az emberben az Emberiséget megvédni az egyén-betegségtől.

A szánalom a művészet és a történelem kialakító ereje. Minden új kor, minden új művészet az emberi szánalom megtágulásából született.

Determinálva vagyunk és van szabad akaratunk. Determinálva vagyunk annyiban, amennyiben egyénné betegedtünk, s a természet centrifugális erőibe sodródtunk. A szabad akarat az Összes öntudata az egyesben, s amilyen arányban ez megvan bennünk, olyan arányban van szabad akaratunk.

Felelősek vagyunk, mert csak részek vagyunk, és csak az egész nem felelős. Az Emberiség nem felelős, de az ember mindig, minden tettében az, mert minden tettével vagy old vagy köt.

Az érték szubjektív mérője: amilyen arányban magadra tudod élni, érteni, szánni az Emberiséget, annyit érsz.

Az érték objektív mérője: amilyen arányban jövő vagy az Emberiségben, annyit érsz.

Világkezdetétől világvégezetéig emberek zuhataga omlik a jövő felé. Ez egy egyetlen élő szolidaritás. Mert felülről nézve nincs múlt és jelen, csak örökös jövőbelépés, és a múlt és jelen csak azért vannak, mert egészen benne vannak ebben az örökös levésben. Mi, atomjai ennek az áramló végtelenségnek, csak annyiban vagyunk, amennyiben az egészet kifejezzük, amennyiben egymáshoz tapadunk.