Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 10. szám · / · Figyelő

Storfer Adolf József: Egy elhibázott élet
Erich Schmidt halálára

Protestáns papi család sarja, Schulpfortán tanul, az egyetemen filológus tanárai büszkesége, sőt amellett férfias külsejével és modorával, is föltűnik, stílusa, csiszoltsága és tömörsége már korán meglep, huszonnégyéves korában filológiai tanszéket kap egyetemen...

Nem Nietzschéről van szó, hanem Erich Schmidt-ről.

A filológia - a tudni nem érdemes tudománya, mint Hatvany Lajos elkeresztelte - azokhoz a dolgokhoz tartozik, melyek az emberiség életében igen szükségesek, úgyszólván elhagyhatlanok. Szükségesek azért, hogy le lehessen őket bírni. Ahogy a pápa szidta Büchneréket, az nem azonos a Strindberg antimaterializmusával, ahogy a zsidó Karl Krauss szurkálja vagy a zsidó Alfred Kerr fricskázza a zsidót, az nem azonos az Adolf Bartels hephepeskedésével - amit egy reáliskolás mérnök mond a latin oktatás ellen, az nem azonos az Ostwald nevelésügyi hitvallásával.

Száz filológiai tanszéknek (úgymint száz jezsuita kolostorcellának is) már csak azért is van létjogosultsága, hogy minden harmadik emberöltőben egy-egynek gazdája megszökhessen. És szinte kedvem volna fölállítani a tételt: minden tisztességes intellektuelről föl kell tenni mindaddig, míg az ellenkezőjét nem bizonyítják, hogy valamikor filológus volt.

Nietzsche számára a filológia hashajtószerré lett, Erich Schmidt számára megmaradt tápláléknak.

Erich Schmidt fölült a teleológia trükknek. Azt mondta neki a Végzet már korán: kitűnő filológus vagy, az Úristen is arra teremtett, hogy összeszámláld az Umlautokat az ixedik század balladáiban vagy hogy megírd egy-két klasszikusnak klasszikus életrajzát. S a Végzet folyton biztatta érdemjellel és titulussal, népszerűséggel és tekintéllyel, pénzzel és egészséggel. És Erich Schmidt felült.

A siker a legnagyobb csábító. S a legbecsületesebb csábító. Megadja, amit ígér. A Lessing-életrajzot, meg a berlini rektorságot, meg ezerszámra a tisztelő tanítványt s így tovább.

S mégis: a Végzet csak az előszobában fogadta ezt a nagyrahivatott embert. Fényes előszoba az, s aki benne jár és nem kívánkozik ki belőle, a mulandóságok miliőjéből, s nem látja a falon a titkos tapétaajtót, mely a szentélybe vezet, annak számára az az előszoba az egész palota. Meghívást csak az előszobába kaphatni. A tapétaajtón át önmaga tör utat magának az ember, az az ember, aki nem törődik vele, ha az ajtónálló teremőrök agyba-főbe verik.

...Szokás híres tudós, íróember halálakor műveit kézhez venni. Ajánlatosabb volna most azokban a művekben olvasgatni, amelyeket Erich Schmidt nem írt meg. Olvassuk például életrajzát annak a másik filológusnak, aki szintén protestáns papi család sarja, szintén Schulpfortán tanult, az egyetemen szintén büszkesége... stb. stb., de aki aztán, tanártársai nagy sajnálatára oly korán facérságra, bolondságra adta magát.