Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 10. szám · / · Figyelő

Füst Milán: Vitéz Miklós: Gyerekfejek

Vitéz könyvében van egy figyelemreméltó novella.

Egy falusi jómódú fiúcska egy parasztfiúval, Gyurival köt szoros barátságot. A parasztfiú elhagyott gyerek - egész nap nagy kertjükben a kukorica közt barangol, leül, játszadozik, üldögél, leköpi a kerítés tetejéről az arra menőket -, szúrós szemű kisfiú ez a Gyuri, és durvasága, csacsisága mellett érzékeny: bizonyos dolgokról nem szeret beszélni, s ki tudja, miért, idegenkedik az anyjától. Az úri fiú, aki vele üldögél, nem érti barátját - zavartságában, érzékenységében sírva is fakad -, de nem tudni mért, mégis igen ragaszkodik ehhez a furcsa, magános kis paraszthoz. Délben Gyuri anyja kijön a házból és ebédre hívja a fiát. Kifestett arcú parasztasszony a Gyuri anyja - Gyuri furcsa bizalmassággal beszél vele, sőt -, a földön ültében kicsit fel is lebbenti az asszony szoknyáját. - Csak később, évek múltán derül ki, mit jelent mindez: Gyuriék háza a falu hírhedt háza, és Gyuri nemhiába volt furcsa, szomorú és magános gyerek.

Ez a novella.

A mód, amint az író e novellának kényes alaptémáját elhallgatja - alig érinti -, s éreztetvén az élet alját, mindvégig gyermekekről szól, kik nedves tavasszal a hűvös napsütésben játszadoznak, semmiről sem tudva, de sok mindent sejtve - ez az óvatosság igaz finomságra s jó írói érzékre vall. Amiről sok író a naturalizmus téma-szabadságára hivatkozva, bátran és szókimondóan beszélt volna, azt Vitéz gyengéden, kímélve idegeinket és érzékenységünket, közvetve beszéli el. - A témakezelés e finomságán kívül egyéb kvalitás is dicséri az írót: így bizonyos buzgó melegség és jószívűség. - Vitéz Miklós becsületes munkás, ki komolyságával és ambíciójával érdemli ki a figyelmet.

Többi novellája is gyermekekről szól. Azonban ugyanazok a tulajdonságok, melyek a fent említett novellában előnyére váltak, többi novellájában aránytalanul keveredvén, sokszor gyengeségek. A kötet gyermekekről szól, többnyire szegény gyermekekről. De a szegénység itt sokszor tematikus program, nem szükségszerű és mélyen meglátott valóság. S e gyerekek is első személyben szólván sok olyat elmondanak, amit az író akar mondani - naivitásuk tehát gyakran erőltetett, gyakran pedig az író naivitása. Bizonyára ezért van, hogy e novellák emléke az olvasóban bizonyos szürke egyformaságé, melyben főképpen a tájleírások emléke maradt meg üdítően és frissen.