Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 8. szám · / · Réti Ödön: A vér

Réti Ödön: A vér
III.

- Én már nem is sírok - mondta Blauné a szomszédasszonyának...

- Lesz az még jobban is - vigasztalta Tóthné -, majd odaát Amerikában, ott majd az ura is visszabolondul... megjön a jobbik esze - javította ki magát.

Tóthék egyre hívogatták őket, merthogy ők már az útlevelet is kiváltották. Beborult az ég az ő fejük fölött is. A körütollas most meg már kész csizmákat is árul. (Telik a Lutvák pénzéből.) Gyári portéka, bécsi rongy, nekik a bőr is többe kerül, mint amennyiért azok a kész csizmát adják, de olyan is az, de hiába... a kutya sem megy azóta a műhelyükbe. Ez így van, így volt ez elrendelve ott a nagy magas messzeségben, amihez képest közel ide Amerika.

Mielőtt hazamegy, fahajat vett kettőér.

- Kettőér fahaj, kettőér fahaj - mondogatja magában Blauné. Másképp volt az régen, egyik vevő ki, a másik be, a bolt tele volt friss portékával. Maga elé szomorkodik: pusztul a bolt... pusztulnak...

Egyszerre csak látja, hogy Lutvák áll előtte. Felugrik. Elbóbiskolt, hogy nem vette észre? Mit akar ez megint? Fél, elhúzódik.

A gojgoj király megáll, összefonja karjait a mellén.

- Ne félj, mit félsz, bántalak én téged?

Komoly, nem csúfondáros. Blauné nekibátorodik, kíváncsian néz.

- Azért jöttem, hogy neked valami jót mondjak. Tudod, hogy mindent tudok, látok, hallok, egy-két nap, és bezárhatjátok a boltot. Jót akarok neked, azért jöttem, úgy éljek én. A Lutvák nem engedi, hogy a szép kis Blauné egy szép napon tarisznyát akasszon a nyakába, s kéregetni járjon. Koldulni: házról házra. Hallgass ide, én kicsinálom, hogy a boltot átveszi tőled a Páskusz, az uradat, azt a semmirevaló csavargót megtesszük templomszolgának, te pedig eljössz hozzám főzőnének... Mért nézel reám olyan furcsán, hát olyan szégyen volna, hogy a Blauné, aki szegény - főzőné legyen a Lutváknál, aki... nem szegény. Megfizetek szépen, hála Istennek, van egy kis pénzem, és a Lutvák nem is olyan utolsó ember, neki van esze, neki van pénze, a Lutvák a zsidóknak a kisistene.

Meghökkent, mikor ezt kimondta.

- No csak úgy mondom, ők mondják, ilyet nem szabad mondani, hanem - folytatta fölényes mosolygással - a Lutvák egy király: a gojgój király.

Blaunénak ajkára fagyott a felkívánkozó nevetés, a gőgösen kiegyenesedő, villogó szemű ember láttára.

- Szégyen volna az - folytatta -, hogy te egy királynak a főzőnője lennél? Tudsz te sóletet főzni, kindlit sütni sok dióval, mazsolával, aprószőlővel, ha nincs elegendő zsír benne, nem ér ám semmit, a zsírnak csepegni kell belőle, tudod te azt? Különben nem ér semmit, nem lehet rá inni. Olyat süss majd nekem, amelyből csorog a zsír, és iszunk rá finom bort, tokaji bort, valódi kóser tokaji bort. Egy pohárral, két pohárral, és akkor... ismered azt a közmondást: részeg asszony angyal az ágyban... - sóvár izgalommal odahajolt a piruló asszonyhoz -, szeretnélek így látni...

- Inkább koldulni megyek, inkább meghalok - szakította félbe Blauné -, és most menjen, menjen, menjen!

Sírás fojtogatta, gyengén, erőtlenül hangzott a kiparancsoló szava.

- Jól van, elmegyek, megyek már, miért ne mennék? - felel Lutvák elfojtott haraggal. Az ajtóban megállt.

- Fánika, én azért nem haragszom terád.