Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 6. szám · / · Disputa

Ignotus: A politika mögül

Nem emlékszem már rá: a kék vagy a zöld szín volt-e az, amit a görögök nem ismertek - jobban mondva: amit egyiket a másiktól megkülönböztetni nem tudtak. Pedig a görögök művelt nép voltak - aránylag műveltebbek, mint a mi átlagos közönségünk, melynek négyszáz éves rabság a története, s tompító gond a hagyománya. Ez utalással azt akarom megértetni, hogy az átlagos embertől - pedig a sokaság a legátlagosabb ember - igazsággal sok mindent lehet kívánni, csak azt nem, hogy árnyalatok iránt érzéke legyen. Azt hiszem: ez a mostani helyzetnek a legfőbb kilátástalansága: az, hogy ilyen érzéket vár a sokaságtól. Bizonyára: ég és föld különbsége van aközött, ahogy a koalíció oszlatott volt fel szakszervezeteket, s ahogy a mai kormány koboz, oszlat, tilt, becsuk és tapos el minden polgári szabadságot. Más dolog volt, ahogy a Szanin-regényt foglalták le, s más, ahogy most az Arbeiter-Zeitungot tiltják ki. Másképp tette volt magát túl Justh Gyula, mint elnök, a házszabályon, s másképp gázol végig a parlamenten Tisza István. Másképp szerzett volt pénzt a választásokra az ellenzéki uralom, s másképp pénzel a sóból a mai. Elmondhatatlan a különbség a Tisza István választójogi törvénye közt s a tervezet közt, melyben az ellenzék egyezett meg. Az annexió gyarapodással járt volt, s a polgári világot azért nem kavarták fel vele - most a balkáni háború veszteségben felér egy háborús bukással, de felhasználták az alkalmát, hogy törvénybe írják a katonai statáriumot... És így tovább... mindezek roppant különbségek, de végre sem nagyobbak, mint a kék s a zöld szín közt valóak. A sokaság pedig nem ért meg ilyen különbségeket. A nuance beleférkőzhetik értelmébe, de idegzetébe nem ivódik bele, s nem hat át indulatába sem. Fekete vagy fehér: ez az, amit meglát, amit megérez, amit meg tud különböztetni. Teljes közszabadság vagy teljes rabság. Teljes népuralom vagy teljes úri. Egész simónia vagy semmi pénzmakhina. Kiváltságos választójog vagy általános választójog. Paposság vagy istentelenség, parasztiság vagy városiasság. Ezt megérti - ezért, ha kell, bőrét is a vásárra viszi. De nuanceokért nem lehet barikádokra menni. Vérpadra igen - de csak úgy, ha viszik az embert, mint a girondeot vitték. A magyar nemzeti, a magyar szabadsági ügynek onnan van kilátástalansága, hogy egy gironde képviseli. Nincs szentebb a girondenál. Nincs tiszteletreméltóbb. Nincs, akinek több igaza volna. De nincs, aminek kevesebb kilátása. A mi bölcs, a mi becsületes, a mi hajszálig tisztességesen mérlegelő vezéreink vagy belátják, hogy történelmi fordulók csak vagy-vagy-ot engednek meg: vagy elpusztulunk és elbukunk, anélkül, hogy a nemzetet megmentenék. Paris vaut bien une messe. Vannak idők, mikor egy nemzet élete megérdemli, hogy legjobb fiai radikálisabbak tudjanak lenni, mint amilyenek tudnak lenni.

Utóirat. E sorok már papiroson voltak, mikor az ellenzék csütörtökön beült a Házba, ki is dobták menten, s a március 4-iki méltóságteljes balsiker után elkövetkezett a március 13-iki méltóság nélkül való felsülés. Igen kétségbeesve beszéltem erről egy ellenzéki vezérnek, ki azonban megvigasztalt. "Nézze, szólt ez, ez úgy megy, mint ahogy Máltában láttam egyszer a katonákat mulatni. Futtatást játszottak, de nem lóháton, hanem szamáron, s az volt a játék, hogy ki marad leghátrább. Így vagyunk mi most egymással: ellenzék és mungók, s ezért bizonyos, hogy mi fogunk győzni. Nem mondom, hogy okosabbak vagyunk, mint ők. De ők hatalmon vannak, tehát több alkalmuk van szamárságokat elkövetni!"