Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 5. szám · / · Móricz Zsigmond: Sátán

Móricz Zsigmond: Sátán
Színdarab egy felvonásban
5. jelenet

(Asszony, majd Zsuzsó)

Asszony (meggyalázva, megtépve érzi magát, liheg és lelkendezik): Azér is... Csak azér is!... (Kint kolompok és csengők hallatszanak.) Eredj, eredj, mire hazajössz, szebb szarvú ökröt hozol, mint a Lombár... (Erőszakosan dalolni kezd. Szünet.)

Zsuzsó (jön megsunyva, morózusan, morogva): No mán hogy gajdol, mint a pásztor libája.

Asszony: Hogyne gajdolásznék Zsuzsóm, mikor végtére csak megszabadultam. Voltál-e ahova küldtelek!

Zsuzsó: Vótam, a lábam ficamodott vón ki bokába. (Ijedten emeli a lábát.)

Asszony: A papnál is?

Zsuzsó: Hát.

Asszony: Kántornál is?

Zsuzsó: Hát.

Asszony: Az én lelkem galambom káplánomnál is!

Zsuzsó: Hát. No.

Asszony: Oszt mit mondtál nekik? (A távolodó állatokra figyel, a kolompokra és csengőkre.)

Zsuzsó: Azt, hogy estétől hajnalig!

Asszony: No megadtad nekem! Még egyszerre gyünnek ide! Kössön görcsöt a nyelvedre a Sátán! (Az ablakban megjelenik a Sátán s benéz, aztán eltűnik.)

Zsuzsó (felsikolt, mert meglátta).

Asszony: Egyszer bízok rád valamit, akkor is elfuccsolod. A vénasszonyt mind füstre kék akasztani, mint a sonkát.