Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 4. szám · / · Figyelő · / · Molnár Antal: A "Blauer Reiter" zenemellékleteiről

Molnár Antal: A "Blauer Reiter" zenemellékleteiről
1.

Arnold Schoenberg, Alban Berg és Anton von Webern! Ti nagyot akaró, őszinte, igaz szívű, derék fiúk vagytok. Ti tudtok nagyon sírni és nagyon belebámulni a Semmibe. Ti hisztek és őszintén hisztek. Menekültök a csúnya világ elől, mely olyan számtani, melyben ti sem vagytok egyebek ügyes kottafaragóknál. Vagytok? nem: csak lennétek! Mert ti túljártok ennek a komisz világnak az eszén, és belemerültök a tudatalattiba, melyben minden összebékül, és új zenét fedeztek föl a Chaosban. Mily kár, hogy maguk a hangok még ugyanazok, mint Straussnál, ez ósdi szimfonikusnál, vagy Wagnernél, ez elavult melodistánál! Látlak benneteket új hangrendszerért imádkozni, nem, valami még újabbért, ami már nem is hang. Minő fájdalom, hogy el kell fogadnunk festék gyanánt a festéket, ami már volt, és hang gyanánt a hangot, ami szintén volt. Mert hisz érzésvilágunk új, mibennünk vált tudatossá a tudattalan, s jaj, ezt kellett zenébe, sajnos, zenébe, a már azelőtt is megvolt "musica"-ba önteni! És sikerült-e? Sikerült. Egész pontosan sikerült azt a hatást keltenetek, hogy a tudattalant éreztetitek, mert zenétekből az ember mit sem tud meg a zenéről.