Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 2. szám · / · Pikler Gyula: Érzéklés és felfogás

Pikler Gyula: Érzéklés és felfogás
3.

Ezzel, azt hiszem, feleletet találunk egy oly kérdésre is, melyet ma általában a lélektan egyik legnehezebb kérdésének tartanak, ti.: "Hogyan keletkeznek általános fogalmaink?" Ezt a kérdést így értik: "Hogyan keletkeznek általános fogalmaink, pl. az asztalról, a lámpáról - holott eredetileg csupán egyes tárgyakról vannak tudomásaink, érzékleteink: egy asztalról, egy lámpáról!" Aki nem nagyon pontosan gondolkodik, hamar megtalálni véli e kérdésre a választ a következőben: "Egy általános fogalom alá tartozó több tárgyat összehasonlítunk, megállapítjuk bennök az egyezőt, és így jutunk az általános fogalomhoz". Ámde, mint éppen jeleztem, ez csak látszólagos megoldás, mert az általános fogalomnak tartalma nem az, hogy bizonyos számú érzékelt tárgyban valami közös, hanem az általános fogalom mintát, ideált jelent minden idők és helyekre nézve, s a kérdés az, hogy e sajátságos és fontos eszméleti állapotunk hogyan ered. Azt elfogadják a mai pszichológusok, hogy általános fogalmaink több tárgy összehasonlításából erednek, de azt nem tudják megérteni, hogyan jutunk túl e néhány tárgyon a végtelen mintázásához. Oly nehéznek tetszett ez a kérdés a filozófia egész újabbkori történetében, hogy a legnagyobb filozófusok néhánya tagadta, hogy vannak általános fogalmaink. S a mai német filozófusok egyik legjelesebbjének, Husserl-nak éppen abban találják egyik legnagyobb érdemét, hogy ő szakított e tagadással, s határozottan állítja, hogy vannak általános fogalmaink. Azonban arra a kérdésre, hogyan keletkeznek, ő sem ad feleletet.

Mi következőképp felelünk erre a kérdésre: Szerintünk, mikor egy tárgyat érzékelünk, azaz egy ingert ellensúlyozunk, mégpedig már akkor is, mikor első ízben érzékelünk oly tárgyat, mely egy bizonyos általános fogalom alá esik, egy eleven ellensúlyozó hullámot, egy eleven szervet alkotunk, mely azonnal akárhány újabb ilyen ellensúlyozó alkalmazásra képes, csak éppen alkalom, a megfelelő inger kell rá. És ebben azonnal benne van a minden időre és helyre szóló általános fogalom, a minta, amivel mi megyünk elébe az eseményeknek. Szerintünk tehát az általános fogalom nem több érzéklet tartalmának összehasonlításából származik, hanem már megvan egy tárgyfaj első érzékleténél, sőt megelőzi ezt - az érzéklés azt mondja: itt van egy esete egy általánosnak, egy bárhol és bármikor lehetségesnek. Tessék csak megfigyelni a érzéklést: mindig megtalálják ezt benne. A mai pszichológia ezt nem veszi észre: vagyis nemcsak az érzéklés folyamatairól való nézete helytelen, hanem még az érzéklet legfelületesebb fenomenológiáját sem ismeri. Husserl sem, minden idők e legnagyobb fenomenológusa: ő is hisz, a mai pszichológiával, egyszerű érzékletekben, melyek az általánosítást megelőzik. És szerintünk nemhogy összehasonlításból erednének az általános fogalmak, hanem az összehasonlítás általános fogalmat tesz föl: mikor összehasonlítunk, már általános fogalmat szerepeltetünk - keressük: beteljesedik-e itt a minta, vagy se. Sőt nemcsak általános fogalmat, hanem általános törvényt, arról keressük: beteljesedik-e - mert az az élőhullám vagy ellensúlyozás nemcsak fogalom, hanem törvény szabása a világ elé. Vagyis a terjeszkedő élet eleve, még mielőtt valamit is érzékeltünk volna, megvan bennünk, nemhogy holt ingerek szállította holt érzékletekből tevődnék nyomorúságosan össze, mintha sok halott együtt egy élőt tudna adni.