Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 24. szám · / · Balázs Béla: A fából faragott királyfi

Balázs Béla: A fából faragott királyfi
(Táncjáték egy felvonásban) [+]
Ötödik tánc

A királykisasszony (is leért éppen akkor a másik úton. Át is fut az erdőbe és mosolyogva, kacéran táncol a fából faragott királyfi felé, akivel az igazi királyfi már a színpad jobb sarkába ért.)

A királyfi (akkor kiegyenesedik): Végre, végre, itt vagy! Beszúrja a botkirályfit a földbe (éppen hátat fordít a nézőknek) és maga kilép mögüle. Kitárt karokkal, büszkén, boldogan ... De jaj! Mi ez? ...)

A királykisasszony (undorodva és ijedten szökik vissza előle): Ki ez a csúnya, dísztelen, kopasz ember? Mit akar az egy ilyen királykisasszonytól? (Jaj szegény királyfi, koronátlan vagy és kopasz.)

A királyfi (még mosolyog, még tárja a karjait, még kergeti a hátráló királykisasszonyt): hiszen ez csak szerelmes játék. (Jaj, szegény királyfi.)

A királykisasszony (szeme azonban a szép fabábun csüng, annak integet, ahhoz akar jutni és táncolva kerülgeti a csúnya, kopasz embert.)

A királyfi (akkor megérti. Elébe áll): Mit akarsz? Hová táncolsz? Hiszen az egy fabáb csak. Ami dísz van rajta, az mind én vagyok. Én, én, én! (Jaj, szegény királyfi.) ... és így kergetődznek.

A tündér (mintha csak arra várt volna. Mikor azok ketten a színpad közepe táján kerülgetik egymást és a botkirályfi hátul egyedül áll, a tündér kijön az erdőből és átfut a színen, jobbra a fából faragott királyfihoz. Szürke fátylai fenyegetően lobognak. Íme, kerülgeti a bábut, bűvös, csodálatos tündértáncba kezd. Babonázza a bábut! És íme, nézd csak, nézd! ...)

A fabáb (megmozog. Palástja halkan libeg, mintha telne testtel. Parókája meging. Mintha fej bújt volna alája. És, nézd cak! Megemeli a karját. Reccsenő, kopogó muzsika szól. Mintha görcsös gallyak tördelnének. A fából faragott királyfi megmozdul. Ha valaki azt gondolja, hogy a süllyesztőből bújt belé egy hórihorgas színész ... Jó! Én nem bánom!)

A királykisasszony (észreveszi mozdulását és örömmel int neki és ijedten hívja): Gyere, segíts rajtam! Érjük el egymást! Nézd, ez a csúnya, kopasz meg akar fogni. (Jaj, szegény királyfi.)

A tündér (még egy mozdulatot tesz, meglöki a bábut és azután visszalopódzik az erdőbe.)

A fabáb (pedig elindult, az istenadta! Táncol a királykisasszony felé. Táncol! Mintha minden tagját kettétörné, hogy hajlíthassa. Hiába! Fabáb, csak fabáb marad. Akárki megláthassa. Csak egy nem.)

A királykisasszony (csak azt látja, hogy rajta a korona, rajta a palást, rajta göndörödik a szép aranyhaj. A királykisasszonynak az kell. Táncolhat!)

A királyfi (oly bódító szépen, bűvölő búsan, ahogy csak tagjaiba ömlött lelke tudni adta. Hiába, hiába.)

A királykisasszony (jobbra kerül, balra kerül. Fogd meg párom, játék ez. Egy ideig még tart. Most! Mégis elérte a párját. Azt a fabábot! No, megérdemelte!)

A királykisasszony (összefogódzkodik a fából faragott királyfival és ráncigálja a táncra. Táncol is az istenadta. Recseg, ropog minden szálkája. Így táncolnak ki a színpadról.)

 

[+] Színházakkal és mozikkal szemben kézirat. Megzenésítve bár vagy anélkül, minden előadási jog fenntartva. A szerző.