Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 23. szám · / · Figyelő

Basch Imre: A T. T. tizéve

Tiz év munkájáról számolt be a héten a Társadalomtudományi Társaság; s beszámolójának események bősége jogossá teszi az önérzetet s lendületes optimizmust, mellyel a Társaság alapítói és csinálói multjukat és jövőjüket nézik.

Tudós társaságok munkáját nem lehet és nem szabad azzal mérni: mennyi és milyen uj igazsággal és fölfedezéssel gazdagították a tudományt a társaság tagjai. Nem lehet: noha a Társaságnak ily megméréstől sem kellene visszariadnia, mert ami komolyat, mélyrehatót, a külföldön is számbavettet a magyar szociologia az utolsó évtizedben alkotott, az Pulszky Ágost, Piler Gyula, Jászi Oszkár, Szabó Ervin és Somló Bódog nevéhez füződik, kik e Társaságot megalkották és mai nagyságára fölnövesztették,.

De a tudós társaságot nem lehet a köréből eredt uj igazságok értékével mérni, mert az igazságokét nem lehet a Társaságéval fölbecsülni. A tudományos termelés, nem mint az anyagi javak termelése, mely annál bőségesebb, jobb és tökéletesebb, mentől többen állják körül a szerszámokat és egyesülnek közös munkában: a tudományos termelés annyira az egyén munkája, annyira a csendből s a magányból, a befelé néző elmerülésből fakad, hogy tehnikája ma sem inkább társas, mint Diogenes idején. És magányban, elhagyatottságban, egyedül kereste az igazságot. Elmélkedni: bajos és fárasztó gondolat - utvesztőket fáradsággal végigjárni ma is csak egyedül, vagy legfeljebb nehánynak meghitt exkluzivitásában lehet. De száz és száz gondolkodó hiába ül egyetlen iróasztal köré, a kérdések nagy bányájából sem többet, sem mélyebb aknázatut kifejteni nem fog, mint mindegyik külön-külön, magános munkájával.

A tudományban a tevékenységnek csak két ága lehet társas: a tények és adatok összehordása és felfedezett uj igazságok széjjelhintése az emberek között, hogy az emberiség használhassa a tudományt arra, ami tudomány legigazabb és legnemesebb hivatása: hogy az életet könnyebbé tegye, hogy biztonságot adjon az elhatározáshoz, hogy módszere legyen az előrelátásnak és elfogulatlan, megvásárolhatlan, szeszélytől és emberi gyarlóságtól nem ingadozó tanácsadója legyen a cselekvő embernek.

A tudományos termelésnek csak ez az ága lehet társas és kell hogy társas legyen. A tudományos társaságnak, ha élni, dolgozni és hasznos akar lenni és nem akar klikkel érdekszövetségévé, vagy alapítvány és szinekura gyárrá korcsosodni, csak ez lehet a hivatása, mert csakis ez, amit csak társaság tud megcsinálni.

Uj igazságokat produkálni csak az egyén tud; de csak társaság tudja az uj igazságokat expediálni.

A Társadalomtudományi Társaság nem távolodott el igaz hivatásától, mert tevékenységének jelentékenyebb részét emésztette fel a tudomány népszerüsítése és (ami ugyanaz, mert népszerü szociologia) a gyakorlati szociális és politikai kérdések és megoldások felvetése és terjesztése. És hogy a Társadalomtudományi Társaság ebbeli hivatását mily fáradhatatlansággal és mennyi sikerrel végezte, azt jobban láttatják a magyar közvéleményt mai terminologiája, gondolatmódja és jelszavai, mint baszámolók és jelentések. Ahová nézünk, ahová figyelünk, a magyar politikai és társadalmi élet a Társaság hangjait veri vissza: a napi lapok vezércikkei, a képviselők beszédei, a kávéházi politikai diskurzusok, a templomok predikációk, a jubileumi asztalköszöntők, a szalonok és a flirtök - bárki legyen az, ha még oly ellenséges is a Társaság törekvéseivel szemben, fogalmait és itéleteit öntudatlan és akaratlan a Társadalomtudományi Társaság boltjában vásárolta. Barátnak és ellenségnek egyaránt el kell ismernie: a magyar tudomány történetében soha tudós társaságnak sem ekkora közönsége, sem ilyen hatása a maga körében a maga korára nem volt.