Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 21. szám

Gróf Andrássy Gyula: Pár megjegyzés

Tisza István gróf folytatja az angol parlamentre vonatkozó polémiát. Utolsó cikkére csak pár rövid megjegyzést teszek. Az angol parlamentnek közöttünk vitatott kérdéseire nem térek vissza. Ez merőben felesleges volna. Tisza ezekre nézve nem él új érvekkel, csak ismétli azokat, amelyeket már előbb felhozott s amelyekre én már előbb megadtam válaszomat. A közönséget ismétlésekkel untatni nem kívánom.

A Holland-epizódra vonatkozólag meglepetéssel látom, hogy Tisza még most is örvend, hogy sikerült neki tisztába hozni, hogy May nem Holland s hogy sikerült neki azt megakadályozni, hogy ezentúl is May-re hivatkozzanak a halála után történt dolgokért.

Tisza örömét nem akarom zavarni, csak azt kívánom neki, hogy máskor az igazság ügyének nagyobb szolgálatot tegyen.

Beavatkozása nélkül sem igen terjedt volna el az a szokás, hogy Holland helyett May tekintélyére hivatkoznak, mert a munka kötetén is világosan rá van nyomtatva, hogy Holland írta s erre a trükkre nagyhamar reájött volna más is.

Legyen az övé a dicsőség azért, hogy az egyszeri telefonbeszélgetésben foglalt elterjedt szokást kiirtotta, amely beszélgetés nem lett, mint Tisza mondja, telefonbeszélgetéssé degradálva, hanem, amely tényleg az volt, amint azt maga az akkori Magyar Hírlap írta.

Tisza gúnyolja azt a tételemet, hogy minden kormány lemondásának politikai indokán kívül alkotmányjogi oka is van. Csodálatos felfedezésnek nevezi, amely mindenben közjogot látó nemzetünket jellemzi. Azt mondja, hogy ha alkotmányjogi oka van a kormány lemondásának, akkor alkotmányválság üt ki, nem pedig puszta kormányválság.

Tisza annyira utálja a magyar közjogi lelkiismeretet, hogy mindenütt azt látja, ott is, ahol annak semmi nyoma sem található.

Tisza ellenszenve teljesen érthető. Sok bajt okozott már neki a magyar nemzet közjogi érzékenysége. De bármennyire érthető ez irányú idegessége, mégsem foghatom föl, hogy ebben az esetben is közjogi féltékenységre vélt ismerni.

Nagyon jól meg tudom különböztetni Angliát Magyarországtól s jól tudom, hogy Angliában közjogi sérelmek nagyon ritkák s alig vehetők komolyan, ámbár Angliában is igen erősen kifejlett közjogi lelkiismeret van s a közjogi szokásoknak legkisebb megsértése ott még ma is a legerősebb reakciót váltja ki. Nagyon jól tudom azt is, hogy a kormányválságok nem szoktak Angliában alkotmányválságokkal összefüggni. A kormányválságok közjogi oka alatt nem is értettem soha a legtávolabbról sem közjogi sérelmeket, vagy a közjogi felfogások összeütközését. Tiszának azon állításával polemizálván, hogy Balfour nem az időközi választások miatt mondott le, hanem csak pártjának nehéz helyzete miatt, azt emeltem ki, hogy minden kormányválságnak politikai indokain kívül, közjogi oka is van. Balfour lemondásának közjogi oka pedig az időközi választás volt. Minden kormány bukásának végső oka valamely illetékes tényező olyan közjogi cselekedete, amely azt bizonyítja, hogy a kormány elvesztette a szükséges támaszt. Mióta a király nem buktat kormányokat, ilyen cselekedet a parlamentnek a kormányra nézve kedvezőtlen szavazása, vagy pedig a kormány ellen döntő választás. Azonban az ilyen közjogi cselekedet egymaga nem buktatja meg a kormányt, csak abban az esetben, ha nincs arra kilátás, hogy ellenkező irányú tény a kormány megingott állását hamar helyrehozhassa. Egyetlenegy olyan lemondást sem ismerek, amelyben a politikai indokon kívül ne szerepelt volna olyan nyilvánvaló tény, amely a lemondás hivatalos oka szokott lenni. Állításom nem az volt, hogy Balfour közjogi viszály miatt mondott le, hanem az, hogy Balfour az időközi választásokat azon tények közé sorolta, amelyek a kormány lemondásának végső okát képezhetik.

Tisza dilettantizmussal vádol ezen elméletemért. Ha okkal indokolt cáfolathoz fűzte volna ezt a bírálatot, talán lesújtva érezném magamat általa, így azonban az inkább Tisza vonatkozásának, mint az én elméletemnek fogyatékosságát igazolja. A legkisebb bizonyíték mindig hatalmasabb fegyver, mint a legerősebb melléknév, vagy jelzés. A nagyhangú állítás, bármely tekintélytől származik, eltörpül a legkisebb érv mellett.

Tisza azzal zárja be cikkét, hogy ne higgyem, hogy minden kiejtett szava ellenem irányuló polémia. Dehogy hiszem ezt, csak azt tételezem fel, hogy olyan cikkben, amelyben egyenesen velem foglalkozik, velem polemizál, amelyben még a »magyar tudósaink« elnevezés alá is engem bújtat, ő ellenem érvel és csak olyan állításokat tesz, amelyek a köztünk vitatott kérdésekre vonatkoznak, s nem pedig olyanokat, amelyeknek a tárgyalt kérdéshez semmi közük sincs.