Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 15. szám

Gallovich Károly: Ramzesz leánya
(Hosszabb lélekzetű egyiptomi legendának része)

Ramzesz leánya, - titka-nyilt csoda! -
Szebb vagy te szép szócicomáknál,
Szebb minden piperés igéknél,
Szebb minden páva-cifra dicséretnél,
A megdicsérteknél vagy százezerte szebb!
Ramzesz leánya, hajló pálmatörzs,
Ramzesz leánya, zsönge ébenág,
Ramzesz leánya, nyíló almagaly,
Ramzesz leánya, szép szittimfa-rügy,
Ramzesz leánya, csók-fán értt gyümölcs,
Ramzesz leánya, szív-küldötte bölcs:
- Téged ünő teremtő istenek vetélkedésekor
Az istennemző törzsök-isten, - legvolt istenős! -
Ammon-Raa alkotott remekbe!
S hogy voltod kontárműben korcsul el ne veszne,
Sokáig ért-aludt szívén a féltett isten-eszme.
S akárhol, - szomszéd-isten gyúrta alkaton! -
Akármi szépre rányilatkozott fürjész szeme,
- Ramzesz leánya, - voltodon csodák halmára hordta,
S rugalmas, kékerű anyagba gyúrta.

Métely-nemlátta véredűl eredbe:
- - Holt párjukért bánat-viseltes özvegyek,
- S násznyoszolyára most pironkodó arák, -
- - Hűség-igában béketűrő hitvesek,
- És kicsapongó, vérivó ünők, -
- - Magzatjok-rablott, jajveszékelő szülék,
- S fiat szoptató, idvezült menyecskék, -
- - Mag-áhító, fimeddő asszonyok,
- S gyermekáldásra ráérző anyák, -
- - Szemérmetes, kígyó-nemlátta Évák,
- És kéj-kiváncsi, már-anyányi lyányok, -
- - Vértisztaságra eltökélt hajadonok,
- S parázna, hím-vadító hindu bajadérok, -
- - Vérök tüzén aszalt, hajdan-szép aggszüzek,
- S korán megtiprott, zsenge lyány-üszők, -
- - Kiérett multú, csöndes matronák,
- S minden-tudatlan, csacska gyermekek
Szivének legvérét csapolta át,
Hogy folyvást hordozd mindnyájok javát.

Kiscsontú tested edzett csontpilléreit
Csonttürkiszek kővé alvadt tejébül köszörűlte.

Szived gyanánt elcsente párzó fecskepár szivét; -
És gyökerébe holdsugár-aszalta,
Csudatevő melü-virágot ojtott,
Hogy a tajtékozó szerelmek agyarát,
- Ha tán szívedbe marna, - vássa el.

Fejedbe: - nyílt és takaros kalit! -
Szemes-körmös, pogány sas-rajt eresztett,
Szabadröptűt, akár a képzelet;
S a bízvást ikrező, fiszapora reménynek
Minden velő-suton lágy fészket ágyalt,
S eszed ágára fürjke gond-madárkát röptetett.

Szemed sugár-ittú, tómély golyóit
Hiúzzafir kristály-kövébül köszörűlte,
S lencsét elhamvadt ébenmáglyák
Legszín-kormábul csöppentett belé
És keskeny öldökét is abbul ívelé;
S hogy tudj követ fuvó kigyót bűvölni véle,
Titok-szitotta tűzben óva edzegette,
És hajnal-harmatot csepegtetett reá.

Dús kontyodért világcsúfjára csúfitotta
A bájos Ég-menyecske ujszülött leányát,
A szeplőtlen fogantatásu - Hajnalt:
Lopvást sarlót eresztett lángrőt üstökének
S neked tarolt hajábul csuda lyány-sörényt:
Lenyírte tőbe.
(Kopasz maradt szegény feje
S tüskés, akár a tarló;
Láttán szerelmes édesanyja sírva ráborult.)

Füled dúsgazdag istenkert virága ...
A nesz-reszkette, gyönge liliomkehelyt,
- (Vagy tán szó-szomjú rózsatölcsért?) -
A bíbelő gond aprajával nyeste,
És vájta mély-hullámzenéjű,
Igazgyöngy-termő tengeri kagylónak ...
(S ihol, meg is teremtette már a gyöngyét:
Csillog cimpája puha csücskején!)

Szádat virágcsók-ittas méheraj szüretjin
Csordult kaptár ízével kente föl,
Kicsattanó pirossát, epedt nyárnapeste,
A vérző alkonyég tűzbíborán kereste;
S fogsort közé apró fogtürkiszből pallérozott;
Garatján pille-páva selymiből
Szellőt megérző, százszín hárfahúrt feszített,
Hogy még kesergő sóhajodtul is
Édesgető zenét zenéljen.

Kebledre reszkető, öklömnyi kotlót:
Két rózsacsőrű gerletyúkot ültetett,
Hogy majd - (és ez korántse dajkamese itt!) -
»Kakastejen« táplálja puha anyacsőrük
- A rád ütő! - szerelmetes kicsinnyüket.

Karod gyanánt kecses dzsingán-hattyaknak
Karcsú nyakát tekerte ki,
S rá kékeres, áttetsző kézfejet
Májhalvány márványból puhított,
S a kéz fejére finom porcú, vékony ujjakul;
- (Könnyűszer' tudjanak ékrajzíró rudat vezetni!) -
Peking tüzén pirult fehér-sarat sodort,
S ezekre körmökül rózsás hasú halaknak
Aranyfüst fujta pikkelyébül tűzött;
S puha tenyered sík mezőire
Úgy tővel-heggyel zig-zeg rajzot írt;
S a gazdag titkú, bokros rajzvonás,
- (Bokrában tiarát dugdosgat zálogul!!) -
A jövőben fürjésző jós kezébe adva:
Száz titok-fürj fészkéhöz útaló barázda.

Lábad két könnyű terhü, délceg iker-oszlopát
Iker növésű ében pár-sudár leghúsából faragta,
S ringó zenék hullámain pácolta talpig
S talpát megcsókoltatta táncos istenasszonyokkal
És Ar'mán csintalan apróival csiklandoztatta meg.

Bőröd gyanánt, Tammúz vakító tűivel,
Lágy alkony-halvány rozsda-bársonyt szőtt.

S öledbe idvezítő poklok eleven-szenét:
Ar'mán kifútt parazzsát szórta el.

Ramzesz leánya, - mámor kútfeje! -
Ramzesz leánya, - csordult kéjveder! -
Ramzesz leánya, - csók-fán értt gyümölcs! -
Ramzesz leánya - tölts!!
Üressen áll a perc, - epedt kehely, -
S belé szemet pörget vén homokóra ...
Ramzesz leánya, tölts!
Gyer, öntsd szinültig üres perceinket,
Önts kicsapongó lángra hűs italt!
Gyer, légy véred-hivatta bölcs!
Legyen fölkent szatir-oltár e hely! ...
Gyer, lélek-gyujtó dalt lehelj,
Alattomos, vérbujtó esti dalt!
No gyer, meredj bálványnak eleventen:
- Magaddal népesítsd a hűs alkonyatot! -
Táncolj csapongó, fékerugta táncot,
Gyer, tündökölj meg anyaszülte-pőrén,
Gyer, földanyánknak puha keble-bőrén,
Légy ragyogó igazkő!
Ramzesz leánya, gyerte!!
Gyer, lusta szívemet, - e vad restül hever! -
Tüzes virgáccsal kergesd - dobogóra,
Gyer, bűvöld, idomítsd!
De gyer, mert szaporán pörög a homokóra!!

Kicsinke szád, - lágy öntetű aranyharang! -
A nyelvivel, - giling-galang, -
Serkentsen buzgó kéjimára;
Kicsinke szádban, - csöpp ezüst korsóban, -
Csilingeljen kizengő drágagyöngy,
Csilingeljen kicsengő nász-kacaj! - -
... Nézd, meglepett bennünket halkszerű napest,
Gyer, kussz, fonódj testemre forró kígyótest!