Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 11. szám
Zöldbe borult völgyi buja bársony ágyon
A Tavasz vonaglik termő szerelemben.
Meddő magányában, tar fejű kőszálon
Mered a kolostor felhő-futás ellen.
Nyílba futó tornyú gót kápolna árnyán
Tömjénfűst selymének foszlányai úsznak.
Csuhás sok barát ott és az ifjú gvárgyán
Felszóval zengenek hozsánnát az Úrnak.
Hajkoszorús fejük a padokon renddel
Úgy hajlik imára, azt hinné az ember,
Hit pallosa sújtá őket ott halálra.
Sárga oltár-gyertyát a nyáj gvárdiánja
Az utolsó sorból, önös szerelemmel,
Vágyban felfeszülő női testnek látja.