Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 5. szám · / · Figyelő · / · A cárnő

Ujhelyi Nándor: Violone király és Clarinette királykisasszony vagy a szerelem örvénye

A fenti szomorú és túlságosan is végzettől terhes tragédiát (Rédey Tivadar és Bevilaqua Béla közös szerzeményét) a «Bábjátékosok céhe», titokzatos és kedves szövetség, adta elő minap bájos gyermekek és elbájolt művésznépség előtt. Önzetlenül és elegáns módon: azért, hogy örüljünk ama sok groteszk derűnek, primitív rafináltságnak, vidám szépségnek, mi a derék bábuk játszadozásából, pátoszából, hajbókolásából felénk árad. Orbok Loránd kis marionett színháza valóban a legrokonszenvesebb kisérletezések közül való, méltó arra, hogy beválva, keretei túllépjék az amatőrséget. Az előadott kis darabok közül a legartisztikusabb és a legfölényesebb a fenti bájos holmi. Travesztiája voltaképp a szörnyűséges tragédiáknak. Bánatos szerelme a kis Clarinettenak az ifjú Philidor iránt, mely mindkettőnek halálát okozza. Philidor meghal, Clarinette kalaptűjébe omlik. Az udvarhölgy szíve bánatos sistergéssel megreped, a király meghal, a katonaság, népség, az egész ország azonképpen és a színen megjelenik a sors, végzet, vagyis Vitéz László és rezonőrhöz illően levonja a tanulságot alexandrinokban. Az előadáson nagyon sokan működtek közre, mint élettelen bábuk egyrészt, és mint élő hangok, másrészt. Pompás volt Kunigunda udvari dáma bábúja és valóban kedvesen csengett, finoman érzelmes és decensen parodisztikus volt Clarinette kicsi marionett kisasszony hangja, mely Szakács Rózsi asszony elválaszthatatlan tulajdonsága.