Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám
Három és három,
Új temető és nagyon régi
És mind a hat fázón beszéli:
Sok baj volt a Nyáron.
És összesugnak
Svábok, oláhok, kálvinisták,
Csinálják az idei listát
S a fák sirnak-zugnak.
Tehát örökre
Jön-jön már a gazdag himpellér
S nyomában az elbukott zsellér,
Kinek nem volt ökre.
Jön-jön a válás,
Összehasonlás hideg ténye
Élet s Halál megtársult fénye,
Sok összetalálás.
Holt szívét vessze,
Ki hat temetőben sem fér el,
Ur szolgával s asszony a férjjel:
Közellel a Messze.
A zsidó-község
Kis temetője van csak távol
Régi aggok vigyázatából,
Hogy a zsidót kössék.
Pedig már mindegy,
Ha az új, vagy ó temetőkbe
Vagy zsidóba, ne féljünk tőle,
Visznek holnap minket.
Vén port kavargat
Valamely nagy Titoknak őre
S szomszédomban, a temetőkre
Már hullnak a varjak.
Falusi fészek:
Cibálgatja az Ősz a fákat,
Fákat, kik régtűl messzelátnak
S nagyon messzenéznek.