Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Szabó Dezső: Paul Verlaine

Szabó Dezső: Paul Verlaine
V.

A börtönben megtér Verlaine és így születik a Sagesse, Verlaine legszenzációsabb, legbeszéltebb kötete. Mi ez a megtérés?

Ismerjük Huysmans mazochisztikus megtérését. Hiszen az A rebours-ban éppen ő lanszírozza Verlaine Sagesse-ét. Tudjuk, hogy a megtérés divattá lesz (Coppée, Bourget, Jammes, Retté etc. etc.). Isten a költői butika legutolsó reklám-clouja lesz. A piac nélküli poéta egyszerre csak azt érzi, hogy csordultig tele van Krisztussal. És könyve több kiadást ér. Mert ez a kedvenc bukfenc, amiért a burzsoá pénzt dob Dummer Augustnak. És a dolog nagyon könnyű: még logikai megokolást sem kell kiizzadni hozzá. A hit úgy üt bele az emberbe, mint az istennyila.

És erre a morál-verkli: lám, a megszökött lelket visszavonja az isteni attrakció. Istenen kívül nincs élet etc.

Mi volt az, ami ezt a művész-bűnöst Istenhez juttatta? [*] Csak olvasni kell a Sagesse-t, az Amour megfelelő darabjait s a Confessions idevonatkozó részét és könnyű megérteni.

Verlaine óriási vitális erejét - amint láttuk - eddig két formában élte ki: 1. erotikus vagy toxikus tobzódásokban, 2. művészi hangulatokban, formákban.

Két évig el van zárva: kevés impresszió, megfogyott életnyilvánulások. Lelke hátterében a bűnbánás frissítő hangulata. Cellájában egy feszület.

Nem természetes-e, hogy felelevenülnek gyermekkora misztikus hangulatai? Hogy pihent, tétlenségre kárhoztatott testének felnövekvő szerelme Isten felé ölelkezik. A lelkifurdalások kéjes fáradtságában Isten melegsége ömlik el testében és élvezi a miszticizmus mély erotikáját. De a primitív, vad embert nem öli meg benne a keresztény. Immateriális csókokat küld Isten felé: és ugyanakkor oszcén versekben táncolja ki húsvágyait. Tehát mindkét formában csak régi önmagát folytatja. Így születik a Sagesse, a Bonheur mellett a Parallčlement.

Őszinte-é ez a vallásosság? Őszinte - kétségtelenül -, mint vonzódása az alkohol és a nő felé. De e mellett az őszinteség mellett van egy motívum, amit számon kell tartani a legújabb kor minden írójánál. És ez az, ami a sokszor emlegett hasonlóságot Villon és Verlaine között gyengíti. És ez a motívum a következő:

Az írónak van valami egyéni sajátossága: kiválóság, betegség vagy bűn. Ez, mikor kifejezést talál életében és művében, bámulatot vagy megbotránkozást: de minden esetben feltűnést kelt.

Az író már most tudatosan hangsúlyozza magában ezt a sajátosságot: mert ebben érzi énjét; mert a megbotránkozás és csodálat adja meg sajátos élete büszke önérzetét.

Innen erednek - Rousseau-tól kezdve - az összes költői pózok.

És ez természetes eredménye a demokráciának. Az egyének szabad versenyében kiáltani kell [*] a mindenféleképpen blazírt tömegnek: Én még nem reprodukált speciális impresszió vagyok! Reklámmá kell tenni még a bűnt is, ha szerencsésen: egyéni. Így lesz a zseni zsonglőrje önmagának. Ilyen zsonglőr Rousseau-tól Nietzschéig minden nagy egyénben van.

Ez nem azt akarja mondani, hogy Verlaine pózol. Soha még emberi élet nem lett póztalanabbul, közvetlenebbül művészetté. De énje apró patológikus jelenségeinek kitalálásában kétségtelenül ez vezeti. Verseiben, különösen utolsó verseiben - nemcsak mezítelenre vetkőzik, hanem mutogatja obszcenitásait, mint egy felbosszantott cigányasszony. Tanúság rá:

Et de ce que vers maladifs
Furent faits en prison, poru tout dire,
On ne va pas crier an martyre.
Que Dieu vous garde des expansifs!

On vous donne un livre fait ainsi.
Prenez-le pour ce qu'il vaut en somme.
C'est l'aegri somnium d'un brave homme
Étonné de se trouver ici.

On y met "avec la bonne foy
L'ortographe preu prčs qu'on posséde,
Regrettant de n'avoir son aide
Que ce prestige d'ętre bien soi.

Ellentétes megnyilatkozásai tehát csak látszólagosan azok. Egyéni oka mindkettőnek ugyanaz s így egyiket nem lehet a másik őszinteségének a rovására magyarázni. A szemétbe hullott emberben feltámad a tiszta gyermek:

O, mon Dieu, vous m'avez blessé d'amour
Et la Blessure est encore vibrante,
O, mon Dieu vous m'avez blessé d'amour.

Noyez mon âme aux flots de votre Vin,
Fondez ma vie au Pain de votre Table
Noyez mon âme aux flots de votre Vin.

Más példa:

Il faut m'aimer! Je suis l'universel Baiser,
Je suis cett paupičre et je suis cette lčvre
Dont tu parles, ô cher malade, et cette fičvre
Qui t'agite, c'est moi toujours! il fait oser.

M'aimer! Qui, mon amour monte sans biaiser
Jusqu' oů ne grimpe pas ton pauvre amour de chčvre
Et t'emportera, comme un aigle vole un ličvre,
Vers des serpolets qu'un ciel cher vient arroser.

Másik:

Simplement comme on verse un parfum sur une flamme,
Et comme un soldat répand son sang pour la patrie,
Je voudrais pouvoir mettre mon coeur avec mon âme
Dans un beau cantique la Sainte Vierge Marie Amour.

Néha mintha Szent Ágoston Confessiones-ét olvasnók: nyugtalanul analizálja lelkét és látja, hogy eldobott kő a bűn felé és csak a kegyelem térítheti jobb útra. (Voix de l'orgueil..., L'ennemi se déguise en l'Ennui... Qu'en distu, voyageur... Monarchia Dieu m'a dit etc.)

És hogy másik megnyilatkozásában is lássuk, a vallásos [*] élanok után ilyeneket ír:

C'est fait, littéralement je t'adore.
On adore Dieu, créatur géant,
Or ne m'as-tu pas, plus divine encore
Tiré de toutes pičces du nčant?

Dieu que je bénis puisqu'il est le Pčre
Du moins pour nous faire avec moins que rien,
Toi, tu n'avais rien, mais rien pour me faire
Tel que me voici, ta chose et ton bien.

Rien, pas męme du limon comme l'Autre.

Azt hiszem, Verlaine megtérése sohasem lehet teológiai érv s aligha lehet benne rátapogatni "Isten végtelen kegyelmére. Ugyanazon életfolyamat különböző hangulatokra való bomlásáról van szó. Épp ily eksztázissal éli bele magát a nemi élet miszticizmusába a Paralčllement verseiben (Filles, Sur une statue de Ganymčde, Pierrot Gamin, les pasions ... etc.)

 

[*] * A miszticizmus erotikus jellegét sokan hangsúlyozzák. Egy orvos: E. Laurent (La poésie Décadente devant la seience psychiatrique. Paris. A. Malvine 1897) egyáltalán nem objektív pamfletjében az új költészet erotikus miszticizmusában látja a Decadentia egyik fő bizonyítékát. A Revue des Deux Mondes ez évi július 1. számában jelent meg egy nagyon felületes cikk az új irodalom vallásos költészetéről, mely szintén hangsúlyozza az erotikus vonást.

[*] * Ez természetesen egyenlően hat az író életmódjára és az irodalmi alkotásra. És talán ez a reklámszerűség mind jobban fog befolyni az irodalomra. Nietzsche tanácsolja, hogy a fiatal író harccal kezdje pályáját, hogy észrevegyék. Wilde-ban és D'Annunzioban a reklám-bizarrság majdnem egyenlő a zsenijökkel.

[*] * Verlaine nagyon természetesnek tartotta életének ezt a párhuzamát: az ember vétkezik, mert ember, azután megbánja, mert keresztény. Azután megint nyugodtan vétkezik, mert tudja, hogy megint legyónhatja.