Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 20. szám · / · Fenyő Miksa: Ady Endre

Fenyő Miksa: Ady Endre
4.

Stílusáról - ezekben a tanulmányokban - csak a legnagyobb elragadtatással írhatunk. Vannak oldalak, amelyeknek szépségei Ady legszebb költeményeire emlékeztetnek. Oly nehezen tudok lemondani arról, hogy ne idézzek néhány helyet a Pimodanból (melynek stílusa tökéletesen kihozza azt a boros hajnali hangulatot, melyben Tas Endre fáradtan szembekönyököl önmagával) vagy a megírás szempontjából talán legtökéletesebb Portus Herculis Monoeciből. Azt a belső feszültséget, mely elgondolásait élettel teljessé teszi, érzéseinek és gondolatainak sokféleségét, gyönyörűen adja vissza stílusának tempója. Majd izgatott, ditirambikus futású mondatok, majd az ősznek százféle színében fénylő halk periódusok, majd acélos veretű kijelentések... simulnak egybe sajátságos, nemes zamatú, magyar prózává.

Ady könyve nagy nyeresége irodalmunknak.