Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 20. szám · / · Bálint Aladár: Menyhért fogalmai

Bálint Aladár: Menyhért fogalmai
1.

Mint római mezők sötét tekintetű bús őrtornyai, magaslott egymagában a korcsmaasztal tetején a sörös korsó. Kövér fülei megrándultak az öreg Tordon Menyhért kezében. A vöröskockás abroszon végignyúló kezek belekapaszkodtak, a lázzal átfűtött ványadt tenyerek szomjasan szívták a hűs üvegfalak üdeségét.

A korsó tövében egy maradék császárzsemlye ormán kacér billegéssel facsarta hátsó lábait egy légy. Csápjaival szorgalmasan sulykolta a morzsákat, majd a jókedvű kalmárok ravasz mozgásával két első lábát dörzsölgette. Aztán elrepült.

Menyhért felpillantott és feje hátrahanyatlott. Tekintete akadozva kúszott fel a túlsó falra szegezett olajnyomat pereméig. Puffadt ábrázatú ivó fickót ábrázolt a kép, alatta nagy betűkkel valami tréfás ostobaság. Az olajnyomat üveglapja szemébe csapta a gázlámpa sugarait. Menyhért hunyorgott, szemét perzselte a kicsattanó fény, de minden akaratát feltette erre a pontra. Ez volt a bizonyosság, ebbe fűzte búcsúzó életének ernyedt fonalát. Úgy érezte, hogy abban a pillanatban meghal, ha tekintete lesiklik.

Az olajnyomat mezejéről gonosz fenekedéssel vigyorgott rá a festett kamasz. Kancsóba túrt orra csúfolódva vöröslött le a halódó vendégre.

Menyhért megdöbbent és e döbbenés megnövekedve dagasztotta testét, torlaszokat rakott a vérnek, levegőnek belső sikátoraiba és vaskapocs erejével szorította le mellét, vállát, térdeit. Majd sárga lángok buggyantak ki az ivó figura orrán, fülén; fogai mint korhadt malomkerék lapátjai, lassú lendüléssel forogni kezdtek. Sötét kárpit ereszkedett alá, befödte a sentést, az asztalokat, befödte őt is.

Menyért lefordult a székről, és mielőtt sörét kiihatta volna, az árát se fizethette ki, meghalt.