Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 19. szám · / · Disputa

Disputa
Ady Endre:

Valahol Provence-ban egy kőfaragó mestert összehozott a sorsa egy kenyértelen latin professzorral, kinek is apró kölcsönöket adott. Veszett fejszének bolond nyelét keresendő, a kőfaragó mester latint kezdett tanulni s haszontalan, ócska történelmet. Így érkeztek el Sallustius fordításához s életrajzához, amikor is a kőfaragó mester megtudta, hogy Sallustius többek között afrikai márványbányákból harácsolta össze szörnyű vagyonát. Erre elutazott Afrikába, kutatni kezdett s új tudomány alapján megtalálta a Sallustius bányáit. Sok-sok milliót szerzett a kőfaragó mester, s illenék, hogy már csak ez az egyetlen példa is gondolkodóba ejtse a mi bősz anti-antikjainkat.

*

Hát megnéztem én is Münchenben Max Reinhardt Offenbach-áldozását, a reinhardti "Szép Heléná-t s nem volt szép. Kár volt bántani az igazi Offenbachot s német dölyffel provokálni az összehasonlítást ama napóleoni császárság s a mai német között. Offenbach elvégezte a magáét s Offenbachot kirántani a maga szándékából és korából veszélyesebb, mert tetten érhetőbb, mint például Szophoklészt. Tessék új Offenbachot keresni az új német császárság bizony máris elég rothadt illatú korához. No, persze, vaskosabbat, szellemtelenebbet, németet, ógermán félistenekkel, hősökkel, negyvenhármas számú női szandálokkal és sok sörrel. Így azonban ez a trükkös reinhardti Offenbach-előadás voltaképpen Offenbach paródiája s ilyen erőpazarlást ma már még egy Offenbach sem érdemel.

*

Tíz év múlva Magyarországon a legteljesebb módon fölösleges lesz a demokrácia, tehát csak tíz évig kell föltartóztatni. Ma még vannak szűz zugolyok ez országban, melyekben éhes, ép gyomrok, izmok, kategorikus vágyak és lendületek élnek. A demokrácia csak akkor ér valamit, ha a mai kiélt fennlebzselők helyébe új erejűeket hozhat föl. Tíz esztendő múlva a magyar kultúra-képesség összes akkumulátorai kisenyvedtek s még akkor lesz ám csak igazuk a mai magyarféltő, anti-demokrata hazafiaknak. De ez a fránya s valóban csúnya demokrácia gonosz és tréfás betegség, mint minden epidémia. Ha valaki retteg a pestistől s félelmében agyonpuffantja magát, a pestis még mindig kap más eleven embert. Mert eleven ember, míg a földet egy csinos kataklizma ki nem végzi, mindig marad s Magyarországon nemcsak magyarok laknak.

*

Németország dús, jóllakott polgársága most vándorapostolokat tart, kik nagyszer hévvel hirdetik az egyszerű, a természetes életmód üdvösségét. Mégis csak más ez, mint mikor a magyar nagyurak legjobb esetben is a krumplihoz cokizzák azokat, akiknek más ennivalóra nem telik, de még arra sincs gondjuk, hogy krumplira teljék. De íme a vándorapostolok útján járnak a másféle vándorapostolok, akik minden ember dúslakodó jogát hirdetik mindenhez, amit emberész és természet produkálnak. Valóban e ponton a szocializmus isteni, sőt a legemberibb vallás: Jézus Istenének pártatlan, bőkezű szeretete.

*

Be jó volna, ha például Hatvany Lajos, akinek az idegei még bírják fölemelni a merészség súlyát, elkezdené ez új rovatban a teljes kimondást. Azokra a mennyköves ítéleteinkre gondolunk, amelyek olyan hirtelenek, tüzesek és igazak, hogy rendszerint elhallgatjuk őket. Itt lázas, dühös és száz színű gáncs, ütés, kötekedés, harag, gúny, mosoly, tűnődés és tréfa cikázzék, sőt ne riadjunk vissza egy kis objektív - személyeskedéstől sem. Senkinek sem olyan szabad és gazdag ez a világ, mint a mai magyar tollforgatónak: éljünk a szabadsággal és gazdagsággal. Káromkodni a magyar ember tud legjobban s mért ne lehessen ez okvetlenül fátumszerű nemzeti talentumunkból ékes, új irodalmi műfajt csinálni, az istenfáját?