Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 19. szám · / · Figyelő

Karinthy Frigyes: Zangwill: Marjorie nénike
(Három felvonásos vígjáték, bemutatója a Nemzetiben)

Zangwill a szívnek és kedélynek embere, par excellence: úgy ismerik őt s éppen azért gondolkodóba ejt s meglep, hogy írhatott éppen ez az ember ilyen szívtelen és kedélytelen vígjáték-masinát, hogy írhatta ezeket a fűrészporos beszélő babákat, dróttal a fejükön és fonográffal torkukban. Nem is babák, dehogy - oly távol vannak az élettől, hogy még kiterjedésük sincs három: papirosból vágta ki őket egy mesterkedő kéz, a "Strand Magazin vagy "Windsor Magazin vagy a "Life valamelyik számából: vagy egy Tuck-féle anziksz közepéből, hol émelygős Gibbson-profilok limonádé szépségéről híg akvarellfesték folyik, aláírás: "A kiss in the moon vagy "First love is best love vagy mindjárt tréfáskásan: "They don't see the boy, ami annyit jelent, tetszik tudni, hogy a szerelmesek nem is látják Ámort, úgy belemerülnek egymás szemébe, na, na, na, na! Papíralakok, némelyiken még fehér csíkokat is lát az ember, kétoldalt, ahol nem jól fogott az olló vagy bevágott. Hihetetlen, micsoda bárgyúsággá dermedezik a vígjátéki naivitás ezekben az angol darabokban, mihelyt szerelemről vagy más efféle komoly dologról van szó, amihez még bohózatíróban is kell legyen egy minimális kis pszichológiai érzék. Marjorie nénikébe, egy előkelő arisztokrata lányba, aki most ápolást teljesít, belészeret ez a hogyhíjják, ez a John, demokrata képviselő és nagy stréber. De Marjorie nem fedi fel neki kilétét, mert meg akarja büntetni, amiért testi dolgokba szerelmes és nem lelki nemességbe. John erre beleszeret a lelki nemességbe is, mire Marjorie felfedi kilétét, közben ilyen dolgokat mondanak egymásnak: "Az én álmom minden fösvény álmánál gazdagabb, tudniillik te vagy az én álmom, de ezt nem teszik ki, ezt csak úgy gondolni kell, az benne a megható. That's the megható in the case.

Elképzelhetetlen, hogy képzeli egy ilyen angol vígjáték a szerelmet. És elképzelhetetlen, hogy a szív és kedély írója, Zangwill így képzelje. De a lágy és alkalmazkodó keleti érzelmesség egy nagyon kétséges értékű tulajdonsága van meg benne is, adomány, mely kevesebb, mintha hiány volna: az a képesség, hogy minden műfajt megért s minden műfajban ki tudja fejezni magát. Adva volt az angol vígjáték vizenyős műfaja és Zangwill alkalmazkodott. Kemény s kevésbé érzelmes író egy jól meglátott lelki vonás köré új műfajt teremt, hogy megmentse s keretet adjon ez élettelen formával egyetlen élő emberi hangnak és szónak, s így mentse meg a haláltól. Zangwill egész érzelmességét, minden érzését életről, nőről, szerelemről, bájról és igézetről, nem becsülte annyira, mint a merev és élettelen formasablont, a műfajt, melynek hatóerejében és igazában jobban hitt, mint ama belső szónak. Nem jól cselekedett s ezért minden kárhoztatást megérdemel. Mert igaz s nagy dolgot cselekedhet író, s megbocsátok annak az írónak, aki egy verssorból ötfelvonásos drámát dolgozott át vagy regénynek írta meg amaz érzését, hogy az ősz bánatos: - de ki külön emberi érzését arra használja fel, hogy középfajú vígjátékot írjon belőle, direkt az Adelphi színház részére: az elárulta az eszme arisztokráciáját.