Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 12. szám · / · Tersánszky Józsi Jenő: Hitter Lajos, a hetedgimnazista

Tersánszky Józsi Jenő: Hitter Lajos, a hetedgimnazista
5.

Ebéd alatt úgy végezte el magában Hitter Lajos, hogy délután tanulni fog. A lakótársa látogatóba készült valahová. Vagy egy félórát kefélgette magát a tükör előtt s addig Hitter Lajos végigböngészte a leckéit. - Na, a fáját neki, ezen ugyan lesz mit magolni - dünnyögte fejbólintva és válogatta, melyikbe fogjon legelőbb.

Hanem mikor maga maradt, egyszerre meglankadt benne a buzgóság. Akár a másik vitte vón magával ki a szobából. Belenézett még vagy kétszer a könyvbe, azután elékaparászott egy cigarettát az asztalfiókból s hátradűlt a díványon álmos jótehetetlenséggel. Nagyot szítt vagy kettőt, aztán felkelt s az ablakon át kinézett a kertbe.

Egy diófa hajlott átal a kerítésen a szomszéd udvarból s az egész kerten érzett az erős, keserű szag a frissen sarjadó diólevelekről. Az ablakkal szemben nagy töklevelek lapultak a fásszín fedelére s dongólegyek cicáztak rajtok a verőfényen.

Szombat délután volt s ez a délután amúgy is valami enyheséget és megnyugodást jelentett a diáknak. Holnap vasárnap, s a vasárnapon keresztül nem látszik a hétfő, a zaklató robotolás. S hozzá ennek a mai délutánnak különös tartalmat adott, hogy este találkozni fog a lánnyal.

Eljött az ablakból mosolyogva, fejét ingatva és végigvetette magát a díványon. S fektében szembehunyva olyan érzése támadt, mintha a levegőben himbálódnék. S könnyű, kedves ötletei jöttek. Valamelyik asszony vagy leány tünedezett fel képzeletében, akit ismert vagy csak látott valahol s megáhította. És mindre áhítozott. Tiszta, szépséges lányokra, akiket másként akart szeretni, könyvekben megírt, szeplőtelen, maga se tudta, milyen szerelemmel. S másfajta nőkre, akiket közvetlen, becsületes vágyakodással kívánt. Képtelen, színes lehetőségek kínálkodtak a bírásukra. Gyerekmesék lehetőségei, ahol a gyönyörűségek s a teljesülések futnak esenkedve a vágyakodás után. Jó ideje feküdt így, aztán valami titkos nyugtalanság kezdett mászkálni az idegein. És sarkallta, hogy felugorjék. Most. Rögtön. És menjen ki valahová innen. Ki az utcára vagy a sétatérre, ahol más és különösebb most minden s valami rendkívüli eshetik meg véle. A kétség ugyan ott ólálkodott sápadtan a hangulata megett, de kedvetlenül hessegette el.

És talpra ugrott hirtelen. Körülnézett egy kissé idegenül s a felugrás már jócskán elfakította a hangulata színeit. A könyvekre is ráesett a szeme, de csak nagyon halaványan volt szemrehányással magának a hanyagságért.

Kiment aztán a szobából s egy ideig lézengett az egykedvű, kopott utcákon. Ha találkozott egy-egy nővel, buzgón kereste a szemét, ha valami hajlandóságot találna a pillantásában. Meg-megállt néha és elbámult unottan s kedvetlenül és jobb szeretett vón már megint otthon lenni s újra belegubózni magát a meséibe.

Estefelé aztán érte jött a pajtása és kimentek a piacra. Nagy vigyázattal kellett lenniök a délelőtti óramulasztás miatt. Az egész várost felhajszolták aztán a leány után, de eredménytelen. Csak akkor este találkozott véle újból Hitter Lajos egyedül a boltból hazajövet.

A leány különben később már sűrűn bejárogatott a piacra s szemtelenül viháncolva rótta végig a járdát, rendesen egy-két cselédpajtásával. Hazamenet pedig utánalopóztak a diákok vagy más ilyenfajta legénykék, kettő is, három is. Csaknem valamennyi ismerte, a jó fiúkat kivévén, s a leány szerette mindet, ingyen és csekély válogatással. Sőt maga is hívogatta sokszor egynémelyiket.

Hanem Hitter Lajos nem tudott hozzáférni többet az este óta. Látta mindig, hogy tünedezik el mellőle egy-két pajtása után. Nógatták őt is ilyenkor s még egy ízben ő is megpróbált közeledni hozzá.

Egy setét sikátorban szaladt utána. Hanem a leány mikor megismerte, mérgesen rándította félre a derekát:

- Menjen, utálatos - és gőgösen indult tovább a diák elől.

Akkor is nevetni próbált legelőször Hitter Lajos, de nem túlságosan sikerült. Üres, bamba szemmel bámult utána egy darabig s egész este teli volt szégyennel meg keserűséggel. Ha aztán a leányról tárgyaltak egymás között a társai, Hitter Lajos lepittyesztette a száját:

- Fuj. Egy rossz ringyó. Én ugyan nem piszkolnám be magam véle - mondta, s kaján gyönyörűséget érzett felette, hogy legyalázhatta.

Különben a többi is ilyen hálátlan, mocskos szájjal beszélt a leányról, azok is, akik már megölelték s vagy egy óra múlva úgy lehet, izgatottan futnak már utána.