Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám

Babits Mihály: Dal, régimódi

Hol voltál, irgalomtalan,
míg én sínylődtem egymagam?

Virágot árultak a fák,
mint pettyes szoknyás kis kofák.

Ma nem látok virágokat:
minden virág te vagy magad.

Fü frissesége elveszett:
te vagy ma friss a fű helyett.

Az ezüst felhőt pajkosúl
hajadba tűzted fátyladúl.

Megloptad a természetet,
hogy lenne piperéd neked.

Kiraboltál tavaszt, nyarat:
énnékem semmi sem maradt.