Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 9. szám

Szép Ernő: Egy szűz után való bánkódás

A bánat mécse mellett magányom éjszakáján
Siratlak csendességben szép szűz, te édes-kedves,
Ki engemet szerettél, kit magamtól elküldtem.

Mellyemre illeszkedtél, a nyakamra kötötted
Karjaid és szemembe néztél félőn s epedve,
És eljöttél ágyamhoz, melyen lustán feküdtem.

Nem híttalak magamhoz, befordúltam s alúdtam.
Szótlan, beteg szobámban most egy keserves légy dong,
Istenem, hogy lehettem olyan rest, olyan gyáva?

Elmentél.!. nem jön szellő, se fecske nem jön ollyan,
Ki hírt hozzon felőled, hol, merre jársz madárkám,
Sírsz, mint az árva gerle, vagy sétálsz, mint a páva?

Apádat nem sajnáltam, anyádat, azt se néztem,
Testvéred szégyenét se, magad se szántalak vón
Mégis tűrtem s engedtem s kívántam hogy eredj el.

Jobb volt okos barátok közt űlni vagy kártyázni?
Vagy szebbet, remekebbet kívántam, mint te voltál?
Vagy azért tettem, hogy több bánatom legyen eggyel?

Aj bánom, bánom, bánom, sajnálom, úgy sajnálom,
Hintálom magamat most lankasztó fájdalomban.
Szép szűz ugy-e utálsz, vagy nem jutok már eszedbe?

Milyen jó lenne vékony hűvös kezed megfogni,
Dugdosni, mint a gyermek a fia-verebecskét,
Kit boldog délutánon a toronyból szedett le.

Figyelni hangocskád, a látatlan tűnő lepkét,
Becézni lágy hajad, szép tejes szemedbe nézni,
Babrálni nyakláncoddal, beszélni csacsiságot.

Magamhoz kapnálak, te, kínokig csókolnálak,
És ifju hős örömmel magamnak elvennélek
Egy élet-halál órán, mit tested-lelked vágyott.

Csókolni, símogatni testednek drága selymét,
Szép ártatlan tanítni szerelmes játékokra,
Víg szívemmel taposni ifju korom szüretjét.

Ó már elmennék érted felhős, kalandos éjen,
Felkúsznék ablakodhoz hágcsón lehozni téged,
Lóháton, hopp, az erdőn, nyomunkat hadd keressék!

Eveznék én viharban, tengernek vad sörényén
Kis csónakon tevéled, ájuldozó gyöngével,
Vinnélek lázálomból díszített tartományba.

Ezt képzelem most, későn, hogy bánkódom fölötted,
És életem fölött, mely mindennap elmegy tőlem
És pityergek magamban, sok mindent szánva-bánva.