Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 6. szám · / · Figyelő · / · Kuncz Aladár: Két novellás könyv

Kuncz Aladár: Két novellás könyv
2. Malonyay Dezső: Az öreg méltósága

Tehát: sejtelmes lila párák foszladoztak a távolban, a parti rekettye fűzbokrai alatt egyet-egyet csobbant a siető Duna, s künt úgy csillogott a víz, mint a hevülő érc fölött az ezüstpillantás. Vagy: gyalázatos, pocsék novemberi éjszaka volt, esetleg izzadtan nyújtózkodó augusztusi este, az végre is mindegy, de a lila orgonabuga és a mesélő Bódi bátyánk, akihez bizalmuk volt a "kicsikék"-nek, ezek mindig előfordulnak és a szerző szíve is megremeg, mikor leírja ezt a szót: orgonabuga, lila, illatos, tavaszi orgonabuga. (Nem tudom, érzi azt eléggé minden olvasó, hogy mennyi költészet, mennyi báj van ebben a szóban?)

Igen, orgonabuga és Bódi bátyánk. Bódi bátyánk hős, kinek nagyszerű vitézi tetteit kapjuk tizennyolc énekben. Például: egyszer Bódi bátyánk meglát az utcán egy szép kis nőt, követi őt a villamoson, utánamegy a Nemzeti Múzeumba, de ott a lány eltűnik és őt egy tudományos férfiú csípi nyakon, ki a meteorokról tart neki szakszerű előadást két óra hosszat. Vagy máskor a Bolsa lányoknál - hiszen tetszik ismerni őket a Kossuth Lajos utcáról - szemtelenkedik Bódi bátyánk, és a becsületes Bolsák a szemébe vágják, hogy milyen nagy csirkefogó. Erre azonban büszke Bódi bátyánk s a szerző is, ki feltűnően ragaszkodik hőséhez, mert az Országos Kaszinó tagja, sőt mindennapos törzsvendége. Ott szokott ülni a fürdőkád alakú karosszékekben, gomblyukában fehér szegfűvel, mindig illatos és mindig siet, közirigylet tárgya ő, mert nagyon sok a bizalmas kicsikéje és rengeteget mesél, szándékosan lekésik, hogy elővehesse aranyóráját és kétségbeesetten elrohanhasson a randevúra.

Bódi bátyánk, azon kívül, hogy a Kaszinó tagja, vidéki földbirtokos, aki öreg házasember létére Pesten herdálja el minden vagyonát, here életet él, mániája a szoknyavadászás és hisztérikusa az aszfaltszerelemnek. Annyira lehetetlen, élet nélkül való alak, hogy léha beszédét, melyet olykor a legközönségesebb melankóliával igyekszik megkapóvá tenni, unalom és idegessé tévő bosszankodás hallgatni. Rajta kívül előfordul még néhány beteg figura, egy báró, aki éjjel maga mossa a fehérneműjét és vasalja évenként kurtuló nadrágját, egy pár bolond erdélyi "méltóságos", és mindenekfelett sok-sok nő és mindig nő, Bódi úr kicsikéi, szőkék vagy barnák, csinos bokájúak. (A hősnő, kérem, egy báróné, akivel mi azonban nem találkozunk a regény folyamán. A huncut Bódi bácsi féltékeny és a szerző is csak egyszer pillanthatta meg a vasút ablakából.)

Malonyai bizonyára nagyon ismert és nagyon olvasott író. Ebből tudom csak megmagyarázni, hogy megírta ezt a könyvet és számított széles olvasóközönségéből olyanokra, kik még Bódi bátyánkat, az ő kalandjait és kicsikéit is be tudják venni és elhiszik szerzőjüknek, hogy Az öreg méltósága jól megírott, érdekfeszítő könyv.