Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 3. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: A rajongó Bolzay-leány

Jász Dezső: "Der Junge Schumann"

Mi, mai művészetélvező emberek, nem elégszünk meg az alkotóművészek produktumaival. Elsősorban nem a műalkotás, hanem a művész maga érdekel bennünket. Lázas érdeklődéssel beleturkálunk hát az életébe, naplóiba, leveleibe, szerelmeibe, váltóiba és titkaiba. Nem elégszünk meg azzal az ismeretséggel, amelyet a művész a munkájában önkényesen nyújt, közvetlenül közelről és egyszerűen akarjuk látni úgy, ahogy él, szenved és alkot.

A történetírók nap-nap után új kriptákat nyitogatnak fel, hogy ismert régi arcképek megfejthetetlen vagy talányos arcvonásait megmagyarázzák. A kutató bányászlámpa fényénél előkerülnek az okok, a rugók, az ösztönök, amelyek valamennyiünkben közösek. Az állati és az isteni!...

E kutatás kissé talán jogtalan és telhetetlen dolog, de fárasztó is és mindenesetre nagyszerű érdekességű. A legbiztosabb fokmérője annak, hogy egy művész mennyit ér. Mert amikor a művész életét és apró dolgait kutatjuk, az érdeklődésünk egy merőben személyes ismerkedéssé válik. Amikor azt keressük, hogy milyen ember volt, akkor tulajdonképp az iránt érdeklődtünk, hogy mennyire hasonlít hozzánk.

*

Schumann Róbert, akinek szép és tragikus végű életét alkotásai is jól elbeszélik, ezek közé a művészek közé tartozik. Intenzíven fölkelti a személye iránti kíváncsiságot. Lelkének naiv tisztaságában, férfiasságában, munkalázában, fontolgató és vakmerő céltudatosságában s egyéb kedves jellemvonásaiban a német faj összes rokonszenves tulajdonságait élvezhetjük. Az arcképén finom melankóliája reprezentálódik. A szemében benne van a figyelők és gondolkozók komoly elfogódottsága s a neuraszténiások bágyadtsága. Elragadó ember!... Az emlékezései, hallucinációi, meséi kedves tarka édességek és a lírája eleven, lendületes... és férfias szűzi vágyódásai hatalmas nagyszerű szerelmek. S ha elolvassuk ifjúkori írásait, [*] gyermekkora, ifjú tiszta lelke, fejlődő egyénisége, fájdalmas és bizonytalan bolyongásai, forrongó zsenialitása - mint valami megálmodott álom, sejtett valóság megható képben jelenik meg előttünk. Egy melankóliás fiút látunk, aki életerősen hisz és ösztönszerűen akar és remél, de olykor elcsüggedve megáll és kételkedve néz a jövőbe. Olthatatlan lázzal kezd bele a munkába, az életbe és ritka öntudatossággal fog hozzá a saját egyéniségének a kifejlesztéséhez. Valami rejtett ösztönnel, titáni erőmegfeszítéssel küzdi le az irigy természetet és a fukar időt. Már hajnalban tanul, tanít és nyughatatlanul keres valamit. Keres, tapogat. Saját magát keresi a zenében és az életben. Mind a kettőt egyformán komolyan.

Schumann életének körülbelül ez a legérdekesebb szaka, aminthogy mindig és mindenkor a kezdet a legszebb az összes gyötrődésekkel és fájdalmakkal együtt. Egy egyéniség kialakulása, bolyongása, amikor formát kezd ölteni és megtalálja az útját. Ez az, ami mindenkor rejtély, izgató probléma.

Schumann leveleiben és a zenéről írott soraiban minden fontos okot megtalálunk, ami az egyéniségét kiformálta és fölnövelte. Önjellemzést ad. Apró mindennapi dolgokról olvashatunk itt. Szegénységéről. Váltóiról. Szenvedélyeiről. Szokásairól. Testvéri és fiúi érzéseiről. És Claráról! Romantikus, beteg szívének tragikus szerelméről. Ebben a nőben ő poétai szemmel csodát, rejtélyt látott és vakon bízni akart. Meghódolt neki és minden értékét erre a kártyára tette föl, mint igazi romantikus. Óriási fantáziája megdöbbentő következetességgel hajszolta őt bele e fájdalmas szerelembe.

"Wie Du vor mir stehst, meine geliebte Clara, ach so nach dünkt es mir, als ob Dich fassen könnte" - írja egy levélben az utazástól elgyengülten valamelyik postakocsiban éjjel várakozva.

E levelekben pontosan meg lehet jelölni néhány sort, ahol Schumann kezdődő betegsége természetszerűleg konstatálható. Pár beteges, kínzó vízió, telepátiás előérzet, aggódó túlfeszített poétai kételkedés. A géniusz gyötrelmes véradói az alkotás nagyszerű izgalmaiért. Az élet azonban mindezekkel nem elégedhetett meg - behajtotta a legnagyobb adót is. Schumann az őrültek házába került.

 

[*] * Der Junge Schumann. Dichtungen und Briefe. Von Alfred Schumann. Leipzig, 1910.