Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 2. szám · / · Babits Mihály: Huszadik, huszadik század

Babits Mihály: Huszadik, huszadik század
(Novella, semmi más)

3.

Aztán lenni kell egy technikusnak, aki így beszéljen:

- Az emberi kultúra szerencsétlensége voltaképp ott kezdődik, amikor a könyvnyomtatást használatba hozták; az emberiség szellemi életének igazi gyásznapja az, amelyen az első vasút elindult.

Ezt a tények igazolják.

A könyvnyomtatás elterjedése előtt volt kultúra; a világ két legigazibb kultúrája, a görög és a középkori, nem ismert könyvnyomtatást és olcsó könyveket. Az olcsó könyvek a szellemi kultúrának igazi átkai. Mióta sok könyv van, azóta nincs könyv, amely az emberi életben eseményt jelentene; nincs könyv nyomós lelki tényező. Az apácaklastrom, melynek egyetlen könyve van, melyet minden apáca már tízszer olvasott, kiolvasva belőle mindent és beleolvasva mindent: íme a szellemi kultúra ideálja. Mit ér az egyszer olvasott könyv? Mit ér a világban olvasott? Klastrom, ez kell a kultúrához; és boldog a szegény gyermek, aki nem kap minden ünnepre új könyvet.

Mint könyvnyomtatás az irodalmat, úgy semmisítette meg a vasút a művészetet. Mióta gyorsan utazhatunk, hamar látunk sok mindent, elfelejtettünk látni; semmit sem látunk igazán. Mióta ezer tájon járunk, ezer városban, egy tájról, egy városról sincsen hangulatunk. E szép világot behunyt szemmel járjuk és a dolgok jelentőségébe behatolni nem érünk rá. Minden dolognak mély jelentősége van. Ó, hogy tudtak látni a középkoriak, Dante, a festők, a gót templomok szoborfaragói! A mi képzeletünk nem ér rá feldolgozni látásainkat; így minden látásunk félbemarad; amíg nem tanulunk meg behunyt szemmel látni, nem tanulunk meg képzeletünkkel látni, addig semmit sem fogunk látni, amit érdemes látni. Látni talán csak klastromban lehet.

Nemde mi, technikusok az emberiséget legszebb szellemi javaitól fosztjuk meg napról-napra s haszontalan állati kényelmet kínálunk cserébe?