Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 23. szám · / · Krúdy Gyula: Egy régi délibáb

Krúdy Gyula: Egy régi délibáb
II.

Egy napon leoldozta lábamról a hosszú zsineget Csáki Pál és ebédnél a következő kijelentést tette:

- Bugyiban holnap búcsú lesz... A fiúval odamegyünk.

Szegény anyám lesütötte a szemét és csak csendesen merte megjegyezni:

- Tegnapelőtt reggelig tartott a tor Simkovicséknál.

Csáki Pál őszinte meglepetéssel gurította körül gömbölyű, szürke szemét a szobában, mintha nem tudta volna, hogy ki szólott hozzá. A nagy muzsikáló óra-e, vagy kalitkájából a kék csóka?... Hosszabb ideig függesztette a szemét megboldogult édesapám pipatóriumára is, mintha talán az ottan katonás rendben álló csibukok egyike említette volna a tegnapelőtti tort. Ugyanazért emelt hangon fordult az elhagyatott pipák felé:

- Bugyiban kápolna-avatás lesz holnap. Somogyi Eszter kápolnát emelt nagyapja, a veressapkás katonaorvos emlékére:...

- Amely esemény ismét reggelig fog tartani -, mormogta az anyám és a tányérjára nézett.

Csáki Pál kényelmetlenül feszengett székén és a kiszívott tajték pipák, majd a muzsikáló óra felé nézett, mintha nem hallotta volna teljes bizonyossággal az iménti megjegyzést. A tenyerét füléhez emelte és mintha valamelyes hallhatatlan kérdésre válaszolna, így beszélt:

- Hogy a veressapkás katonaorvos nagy legény volt-e? Meghiszem azt. Ritka ember volt az öreg Szukovics bácsi. A szegényeket ingyen gyógyította, a mellényzsebében hordta az operáló kését. Én még ösmertem az öreget, de ösmerte Czirmai is...

Az anyám határozottan felemelte a fejét.

- Az meglehet -, mondotta szokatlan eréllyel -, hogy Szukovics úr pompás orvos volt, de az unokája, Somogyi Eszta semmi esetre sem tartozik az előkelőbb perszónák közé. Ez a hölgy szivarozik, lovagol és versenyt kártyázik a férfiakkal, nem beszélve arról, hogy még eddig senki sem merte feleségül venni, habár minden esztendőben más és más vőlegénye volt...

Nagybátyám angyali szelídséggel csóválta a fejét.

- A világ rossz nyelve farkast csinál a szelíd bárányból. Somogyi Eszter immár egy tiszteletreméltó idős hölgy, aki valóban százszor férjhez mehetett volna... Hiszen magam is, mások is gondoltunk reá valamikor... De még Czirmai is sokszor megkötötte a lovát a virágos kert rácsos kapujához. Csak a hölgy elszántságát és határozott karakterét bizonyítja az a körülmény, hogy merészelt leánynak maradni.

- Ez mind szép dolog -, felelt elpirulva anyám -, de a fiamat nem engedem.

Nagybátyám a dolga biztosságában enyhén, megbocsátólag mosolygott.

- Természetesen... Én sem vinném magammal az úrfit e helyre, ahol csak alkalmatlanságomra leend, de ne mondjad te sem, mások se, Kopeczky se, hogy rossz nagybácsi vagyok. A fiút azért viszem magammal, mert egy nevezetes ember is megígérte jelenlételét a kápolnaavatásnál...

Anyám ijedten emelte fel e kezét. Szegény, megérezte, hogy mi következik...

- Igen, Czirmai is ott lesz. Hadd lássa őt a fiú -, mormogta csöndesen a nagybátyám és halkan, szörcsögtetve nevetni kezdett. Anyám eltávozott az asztaltól és zavarában az ingaórát igazította, míg Csáki Pál mindaddig nevetett, amíg a lélekzete tartott. Mindig lejjebb és lejjebb látszott szállani a nevetésével. Először csak az asztalterítő alá. Később már mintha a pincében, a régi hordók között nevetne, legvégén valahonnan a földgolyó középpontjából hangzott a nevetése. Akkor hirtelen nagy lélekzetet vett, mintha az ebédlőben lévő levegőt egyszerre felszippantotta volna.

- Lássátok! - kiáltotta gúnyosan és diadalmasan -, lássátok, ti gőgös és magatokat nagyratartó megyei asszonyságok: Czirmai húsz évi visszavonulás után legelőször is Somogyi Eszter meghívását fogadja el.

Szegény anyám mentegetőzve tépdeste egy cserépvirágon a fonnyadt leveleket.

- Hiszen már senki sem merte hívni Czirmai urat. Az a hír volt róla elterjedve, hogy meghasonlott önmagával és a világgal...

- Mint a nagy Széchenyi! - kiáltott közbe nagybátyám. - De íme Somogyi Eszter hívására elhagyja gondosan őrzött magányát, mert hiszen anno dazumal ő is megkötötte a lovát az Esztike virágos kertje mellett. Jegyezd meg és írd fel a dátumot.

Anyám szigorú pillantást vetett reám, de különben sem szoktam mindent felírni, amit nagybátyám rendelt. Néhány száraz levelet összemorzsolt a tenyerében és asszonyos kíváncsisággal kérdezte:

- Nos, és még kik lesznek ott a kápolna-szentelésnél?

Csáki Pál széles mozdulatot tett.

- Nők nem, Eszter haragban van a nőkkel, mert sok csúnya pletykát terjesztettek róla. De ott lesz egy pár öreg barát, egy pár szép ember, egy pár vén fiú, akik anno dacumal... Nos Kopeczky, Orbán Jóska és Mitrovay... Jegyezd meg!

Az anyám csöndesen elmosolyodott:

- Szóval az egész tavaszamúlt gavallér-gárda... Régi kérők, régi széptevők!

Hirtelen rám nézett, elkomolyodott és gyorsan kisietett a szobából. Nagybátyám a mennyezetre függesztette a szemét és halkan fütyörészni kezdett valamely régi dalt.