Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 16. szám · / · Jász Dezső: Vaszerics Péter

Jász Dezső: Vaszerics Péter
V.

Vaszerics péter körülszemlélődött.

A folyosó levegőjében kellemetlenül keverődött össze az odaégetett feketekávé és a komisz vacsora undorító szaga. Zongora szólt és néhány lesoványodott, elkínzott, hideg fekete árnyékokkal rajzolt arc bámult ki a belső ajtókon. Valeszka hangosan beszélt, nevetett és kiabált. Beköszönt durva és negédes hangsúlyozással a belső teremben ülő kompániáknak, nyersen, szokásból. A pamlagokon szerte dúlt öltözetű csenevész fickók hevertek begabalyodva a lányok színes elszaggatott fátylaiba. Valeszka intett, sikoltott s kötelességszerűen egy kócos férfi ölébe vetette magát. Péter nyomon követte. A terem léha derűje s a zongora kemény fájdalmas hangjai valami hamis és tetszetős kábulatba ejtették. Görnyedt vállai egy pillanatra kiegyenesedtek és arcizmai félelmes rándulással feszültek ki. Fogai megvillantak az ernyedt bátortalan fényben és rettentőt csattantak.

A lányok buta rikácsolása és zűrzavaros éneke kába zajba olvadt a zongora rossz valcerével. Vaszerics Péternek egész teste kemény ellenállásban vonaglott. Piszkos csontos kezében kést szorongatott. A nővér észrevette és mintegy meglepetéssel szorongatta meg a fegyveres kezet.

- Gyere Péter - mondta - gyere! És rövidet vakkantva fölszökkent.

Kirohant.

Egyenesen neki indult a hátsó falépcsőnek, amely vakon kanyargott föl a sötétben, mint csalogató útvesztő valami elátkozott házban.

Vaszerics Péter utánavetette magát és hamarosan ő is fölért a fölső folyosóra, ahol egy lámpa pislogott egészen fönn a sarokban. A mozaikkockák fölött az eltűnt emberek láthatatlan nyomai szerte! Az egész fonák hirtelen csend és látszólagos nyugalom egy vörös hajú hazug, de amellett testes és rút asszony emlékét idézte fel Péterben. Egy pillanatra megállt, megilletődve az ismeretlen utak elágazásán és sietve körülszemlélődött az idegen helyen. Pár rekedt hang hallatszott meg. És meleg fehér ruhadarabok gyűrött szegélyei lendültek el a szellőzetlen illatú kétes homályosságban. Vaszerics Péter bizonytalanul elindult, mintha valami láthatatlan erő mozgatná, hasonlóan a föltámasztott Lázárhoz.

Egy ajtónál besurrant a lány. Mint egy gonosz hívogatás, ingerlő csalfaság tűnt el a sötét küszöb fölött - Valeszka sovány bokája.