Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 11. szám · / · FIGYELŐ

BABITS MIHÁLY: KÉT FORDÍTÁS

1. Hamlet a Magyarországon legnépszerűbb Shakespeare-darab; s ismeretes Kazinczy okadatolása, aki a Deutschland ist Hamlet mondást Magyarország sorsára alkalmazza. Nem hiszem, hogy a Hamlettel oly sokszor összehasonlított Goethe-féle Tasso is oly népszerű legyen nálunk, még kevésbé, hogy sokan olvassák Tassót magyarul. Legtöbb fordítás szükségképpen az átlag-közönségnek készül - és Tasso éppen nem az átlag-közönségnek való. Tassót magyarra fordította Csengeri János. A Kudrun-eposz első sorban a filológus-közönséget érdekli, s a filológus eredetiben olvassa a Kudrun-eposzt. Kudrunt magyarra fordította Körös Endre.

2. Mind a két fordítás becsületes, szorgalmas munka és ügyes is, formahű, a Tasso tartalmilag is gondos és pontos (a másikat nem tudom megítélni), folyékonyan olvashatók, verselésük az átlagos nívón áll - de egyik sem művészi; nyelvük teljesen színtelen, majdnem katedrai színtelenséggel a Goethe szép metaforáiból csupa sablonos szólásmód lesz; a Kudrunon nem érzem az ősköltészet frissességét, melynek az eredetiben, a Nibelungok után ítélve, meg kell lenni. Szorosra fogni a kifejezés gyeplőjét, hogy a szavak egymásra támaszkodjanak s egymásnak szint adjanak és fényt: ehhez nem értettek ezek a jó fordítók. A Tasso mély melankóliája, a germán őskor sok-csoda sok-hős hangulata helyett iskolaszagot éreztem.

3. Legtöbb fordítás az átlag-közönségnek készül; e szempontból a verselésre (amely, mondom, egészen hű és folyékony) megjegyzésem: a drámai versben az anapesztus és a hatos jambus, amely a németben is ritkább mint Shakespeare-nél; a nibelungi vers utolsó sorának két lábbal is megnyújtása nem kedves dolgok a magyar átlag-olvasó fülének. Nincs bennük könnyű zene s kivált az utóbbi a kifejezés tömörségének sem kedvez: a magyarban az ily vers kissé "vonja lábát, mint a sánta eb." Ilyenkor áldoznék a formahűségből két szótagot a frappánsabb kifejezésért, érezhetőbb csengésért. A színtelenségen kívül az ily csekélységek is gátolják nálunk a remekek fordításának olvasását. A fordítók többet törődnek filológus bírálóik tetszésével, mint a közönséggel; holott a fordítás par excellence demokratikus célú írásmű.

4. A krónikásnak azt is meg kell említenie, hogy Tasso terjedése korízlés jele.