Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 11. szám · / · JEGYZETEK

JEGYZETEK
IGNOTUS: VII. EDVÁRD

A nagy királyról, mint a jó szót nem sajnáló francia újságok nevezik. a különben igazán kiváló Edvárdról szóló minapi jegyzeteimbe értelem fordító betűhiba csúszott, az alulról számított hetedik sorba. Arról írtam ott, hogy az álladalmi főméltóságok választása függetegségbe veti ezeket a közönségbeli érdekcsoportoktól, s a nyomtatásban e helyett függetlenség állt. Amit ezennel jóváteszek - s hogy éppen megint a jó Edvárdról van szó, hozzátehetem múltkori ravatali megemlékezésemhez azt a sírbolti búcsúztatót, hogy késői trónra kerülése annyiban is jó volt arra, hogy Edvárd király jó király legyen, mert a hatvan év alatt, míg trónra került, alig volt már emberi vonatkozás, amit a maga bőrén ki ne próbált volna. A legnagyobb okosság a tapasztaltság, - s nagy dolog olyan király, aki volt tanú házasságtörési pörben, nyert és veszített kártyán, kért váltóra kölcsön, vadászott zsidókkal, játszott a börzén, vállalkozott hadiszállításra, utazott színésznők után, eltartott törvénytelen gyerekeket, s nemcsak szemtül-szemben, de a hátuk mögül, a klubok pletykáiból s a hálószobák titkaiból is ismerte öt világrész uralkodóját, miniszterét, mágnását és bankárját. Az ilyen embernek senki sem imponál, de senki sem olyan kicsi, hogy elnézzen felette s aztán megbotoljék benne. Életénél fogva a legtapasztaltabb, állásánál fogva a legbefolyásosabb, üzleti és baráti összeköttetéseinél fogva a legjobban informált s a legtöbb pénzt megmozgatható angol volt - hogyne lett volna jó király, mikor különben is derék és okos ember volt? Nagy dolog a krizma, amivel a királyokat felkenik - de a háj, amivel meg vannak kenve, ugyancsak nem utolsó kvalifikáció.