Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · IGNOTUS: JEGYZETEK

IGNOTUS: JEGYZETEK
MARK TWAIN

Ez a kedves és derék ember minálunk népszerűbb volna, mint sok helyt egyebütt. Roosevelt, aki nem megy a szomszédba, ha valamit meg kell magyarázni, úgy magyarázná, hogy Amerika vad Nyugata s a mi keletiségünk közt sok a hasonlatosság; azok is lovas népek, mi is, cowboy és csikós egy kutya, azaz hogy egy félisten - és így tovább. Lehet - de, úgy gondolom, az affajta száraz humor, amiben Mark Twain s általában az amerikai remekel, magyar olvasó számára egy kicsit túlságos bukfencvető s mentül komolyabb képet vág, hozzá annál inkább csepűrágónak tetszik. Ez a humor fiatalos, sőt gyerekes, aminthogy fiatal, sőt gyereknépből fakad is; Amerikának, ahol fejletlen, e fejletlensége a nekiindulásoké, az igyekvéseké, a lehetőségeké: a mienk a húzódozásé, a nem kívánásé, az így is jóé. Sipuluszra egy időben hatott ugyan Mark Twain, de csak egy ideig, s nem ő az egyetlen magyar, aki azóta töredelmesen tért vissza Jókaihoz. (Mellesleg: érdekes fejezete a mi mai irodalmi fejlődésünknek: míg magát Jókait mind kevesebben olvassák s lassankint leszorul ifjúsági olvasmánnyá, az írókon annál többön s annál erősebben mutatkozik a hatása.) S Mark Twainnek nem is a humora hatott itt, amelyről egyebütt ismerik, hanem, akárcsak Jókainál, a romantikája. Mark Twain mifelénk Jókain és Mikszáthon kívül a legnépszerűbb ifjúsági író. A Koldus és Királyfi története, a Tom Sawyer s a Huckleberry Finn esetei és csínytevései még hazájukban sem találtak lelkesebb gyerekközönséget, mint nálunk. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a Lili című operett visszafiatalodó Saint-Hypothčse márkijával; Párizsban rég elfelejtették a Lili operettet, a Saint-Hypothčse márki figurája pedig fel sem tűnt a párizsiaknak, minálunk azonban közmondásos olyanok előtt is, akik a Lili operettet sohasem látták, nem is hallottak róla. Igaz, hogy ennek a népszerűségnek van eredendő oka: Kassai Vidor, az a nagy színész, aki nálunk a Saint-Hypothčse márkit remekbe kreálta - éppúgy mint ahogy a Puskin Anyeginjának magyar földön való kedveltségét sokban megmagyarázza a bájos poéma behízelgően s megejtően érzéki szép magyar fordítása, melyhez a fordítója, Bérczy Károly, aki különben novellista volt, külön megtanult oroszul. Ám a Mark Twain magyar fordításain semmiféle nagy egyéniség vagy nagy művészet külön jegyei nem ragyognak, úgy hogy magyarázatért mégis csak oda kell menni, ahova Roosevelt lovagolt: a pusztára. A nagy síkságok, a porba vesző messzeségek, a lomha vizek, a csillagos égboltok elméláztató hatása ugyanazon mesemondó és mesekívánó hajlandóságot neveli, úgy látszik, a különben legkülönbözőbb világokban, s arab síkságnak, magyar Alföldnek s amerikai prérinek egy tündére van, a délibábos királynő Seherezáde.