Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám
Amig szeretsz, tiéd a hatalom,
Mert csókod alatt vonaglik kezem
S alázatos, rossz lelkiismerettel
Hajtom térdedre szégyenkezve
Ártatlan, szerelmes fejem.
De hogyha elhagysz, vigyázz, jaj neked,
Mert szabadon és tisztán, fennyen állok
Akkor és százszor szebb leszek.
S melyet leraktam szerelmed előtt,
Minden díszt újra magamra veszek.
És enyém akkor a bús hatalom,
Mulasztott múlt lesz mind ami ragyog.
És fejethajtva, irigykedve nézed,
Hogy mit takart el a te ölelésed
Mert én vagyok az úr, mert mégis én vagyok