Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · FENYŐ MIKSA: BIRÓ LAJOS: A CSALÁDI TŰZHELY

FENYŐ MIKSA: BIRÓ LAJOS: A CSALÁDI TŰZHELY
HÁROM EGYFELVONÁSOS

II.

Mert így önkényesen, hidegen, literátus módra kihasítva egy helyzet néhány ember életéből lehet komikus. Ha úgy akarja az író: nevezheti komédiának. De ez - ne felejtsük el csak addig igaz, amíg magát, elvonatkoztatva a szereplő emberektől, tekintjük. Mert abban a pillanatban, amint az író nem az események skizzét adja - tehát nem azt mondja: "a vőlegényt az esküvő előtti napon elüti egy automobil, meghal; halála után kiderül, hogy a menyasszony másállapotban van; a család minden átkát szórja az elhunytra; az elhunyt egy barátja hajlandó nőül venni a leányt, csakhogy a születendő gyermeknek törvényes apja legyen; kiderül az is, hogy az elhunyt egész vagyonát a menyasszonyára testálta; a család áldja a derék gentleman emlékét" (bocsánatot kérek az írótól ezért a kerékbetörésért) - mondom, ha nem magukat az eseményeket hozza színpadra, hanem embereket, kik iránt érez valamit, akiknek egymáshoz való viszonyából szükségszerűen fejlődnek az események, akkor ez már nem komédia, legalább nem abban az értelemben, ahogy szerző használja, akkor ez már nem illusztrálása egy tételnek, nem egy ötlet, melynek hideg csillogásáért, kigondoltságáért nem kárpótol bennünket dialógusának ereje, szellemessége, érdekes helyzetekre hirtelen villanással, kísértetiesen rávilágító művészete, hanem dráma volna, vérbeli dráma, melyet mindannyian, kik Biró Lajos tehetségét igazán nagyrabecsüljük, joggal várunk tőle.