Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám · / · CHOLNOKY VIKTOR: AZ ALERION-MADÁR VÉRE

CHOLNOKY VIKTOR: AZ ALERION-MADÁR VÉRE
MÁSODIK FEJEZET (Scarron abbé levele D'Avricourt Diána kisasszonyhoz.)

Önt feleségül kérik, ma déesse, és ön tőlem kér tanácsot, hogy férjhez menjen-e vajon és odaadja-e a kezét és a szívét Des Maupertuis úrnak, aki kéri. Megvallom, hogy a felelettel éppen olyan zavarban vagyok, mint szoktam lenni, amikor a szakácsom azt kérdezi tőlem, hogy vajjal csinálja-e a spárgát, vagy pedig sósvízben főzve tejfellel. Mind a kétféle módon annyira szeretem, hogy épp úgy nem tudok neki határozott választ adni, mint ahogyan most érzem, hogy csupán csak rossz tanácsot adhatok önnek. Éppen ecert tehát kétféle tanácsot is adok és nagyon kérem, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat fogadja meg, mert mondom mind a kettő rossz, de ingyen csak jó tanácsot adnak s amit ingyen adnak, az sernmit sem ér.

Tehát az első tanácsom a következő. Mindenesetre menjen férjhez Des Maupertuis úrhoz, mert nagyon előkelő családból származik, az ősei már a keresztesháborúk idejében jelentékeny szerepet játszottak és a címerükön Palesztinából három rigó-madarat hoztak haza. Képzelje csak el, három madarat, vagyis három aleriont, ahogyan tudós barátom Reveillac lovag, a kitűnő heraldikus mondaná. Az ősi vagyonuk nagyobbik része is megvan még, viszont pedig a D'Avricourt vagyon, ne vegye rossz néven tőlem ezt az újabb gasztronómiai hasonlatot, úgy elolvadt már, mint a spárgára öntött vaj. Azonkivül Maupertuis úr mint férfiszépség is számot tesz. Daliás a termete, csillogó a szeme, elragadó az öltözködése módja. Beszélni pedig csaknem olyan elmésen tud, mint Pocquelin a színész s a beszédhez, a mesemondáshoz épp olyan állandó kedve van, mint Lafontaine úrnak. Legyen a felesége

A másik tanácsom ellenben a következő. A világért se menjen férjhez Des Maupertuis úrhoz, mert ez az ember először is rövidlátó. Sőt, akárhogy csillog is a szeme, félig vak. A rosszul látó embertől pedig félni kell, mert ezek miután nem képesek már meglátni a külső világ valóságait, önnönmagukba néznek bele, ott új, különös világot látnak meg s ezt a világot akarják rákényszeríteni az egészséges szemű környezetükre is. Ez pedig - majd meglátja, hogy valamikor igazam lesz, - nem is a poklot jelenti, hanem annál is nagyobb kínszenvedést: az elveszett paradicsomot.

És most a paradicsomról jut eszembe, hogy önnek már csak azért sem szabad férjhez mennie Des Maupertuis úrhoz, mert ő fiatalabb korában nagyon szerette a sauce aux tomatestal készült fiatal szárnyas pecsenyét. A sauce aux tomatesnak pedig - amint ön bizonyára nem tudja, - ugyanaz a hatása van ránk férfiakra, mint a szarvasgombának, vagy pedig a sapnyollégy zamatjával illatosított fűszeres bornak. Ez lehet az oka bizonyára annak is, hogy Des Maupertuis úrnak e jobb keze állandóan reszket. Valami görcsös rángatódzás van benne, ami - ne nevessen ki ezért a bolond képzelődésért, - rám azt a hatást teszi, mintha láthatatlan toll volna a kezében. Éppen úgy vonaglik a keze, mint azé az emberé, aki már írni akar, de még nem tudja, hogy mit írjon. Már a kezében van valami láthatatlan toll, de még hiányzik belőle a tinta. Az én apámnak is így rángatózott a keze és lássa, én mind a két kezemre szélütött vagyok. Kezdődő betegség lehet az Des Maupertuis úrnál. A világért se legyen a felesége.

Fogadja inkább az én hódolatomat és egye a spárgát böjtös napon tejfellel, vasárnap vajjal, Úrnapján pedig, amikor még nagyon fiatal, egy kis zsemlyemorzsát is reszeltessen rá.