Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 2. szám · / · FIGYELŐ

IGNOTUS: A MAGYARSÁG URALMA

Réz Mihály képzett és gondolkodó fő. Jogakadémiai tanár s van jó jogászi eszejárása és megvan az a szájbarágó képessége, ami a sokak pedagógusának, a publicistának kell. Úgy mondják, Tisza Istvánnak rokona; mindenesetre van rokonság politikai hajlandóságaikban. Cikkei és könyvei ezért is érdekesek: a modern konzervatizmus gondolatmenetét tükrözik, s aki egyszer megismerkedett írásával, azontúl mindig figyelemmel s tanulsággal olvassa. Most azonban megjelent egy könyve, publicisztikai dolgozatok, és címe: A magyarság uralma és a kor szelleme. Ebből a könyvből nem olvastam egyebet egy mondatnál, ahogy kóstolgató lapozgatás közben az ember egy-egy levélbe bekukkant. De többet ebből a könyvből nem olvasok el; föl se vágom.

Mert ez a mondat így hangzik:

"Az elemi iskolák tekintetében szükség lenne, hogy míg a svábok, rutének és jó érzelmű tótok vidékén különösen a városok körül - szaporítjuk az iskolákat: az ellenséges érzelmű nemzetiségeknek ne építsünk több iskolát, ne adjuk mi saját pénzünkön - s saját fajunktól elvonva - az ő kezükbe a kultúra fegyverét."

Így hangzik ez a mondat. Még egyszer megnézem a címlapot - csakugyan az a címe: A magyarság uralma stb. stb. Ez nyilván tévedés. Ennek a könyvnek csak az lehet a címe, hogy: A magyarság búcsúja az élettől. Vagy: A magyarság csődvallása. Vagy: Az öngyilkosság útja. Az isten szerelmére: ha ilyenek a magyarság barátjai, milyenek az ellenségei? S Réz Mihály meggondolta-e, hogy mit írt itt le a magyarság nevében? A magyarság életfeltételeivel foglalkozik s ilyen életfeltétel gyanánt óva int, hogy ne adjuk "az ellenséges érzelmű nemzetiségeknek", akik azonban történetesen magyar lakosok, polgárok, sőt a magyar nemzet s a magyar szent korona tagjai: ne adjuk kezükbe a kultúra fegyverét. Ez már magyarul is annyit tesz, hogy a magyar csak akkor tud megállani, ha az oláhot vagy a rácot sötét tudatlanságban tartja - hát még mit tesz majd akkorra, mikor lefordítják oláhra vagy rácra, vagy Scotus Viator lefordítja angolra!

Hiszen ha ez igaz s ha igaz, hogy a magyarság fejlesztő politikájának egyik föltétele az, hogy a vezérlete alatt állók egy része kívül maradjon a fejlődésen: akkor a lángoló hazafinak ez oktató vallomása miben különbözik a Luegerek s a Scotus Viatorok abbeli állításától, hogy a magyar hegemónia a másfajtájúak elnyomásán épül? Csakhogy nem igaz. Az igazság, a szomorú igazság az, hogy a magyarság nem gyarapodik s nem fejlődik, mert nem fejlődnek s nem gyarapszanak a nemzetiségek sem. Az igazság az, hogy a magyarságnak a nemzetiségek közt azok a megbízható és hasznos támasztékai, akik gazdagok és műveltek és vannak iskoláik: a németek. Ezek azok is, akik magyarosodnak - természetesen, mert aki boldogul, az igyekszik beleolvadni a közösségbe, amelyben boldogult. Az igazság az, hogy a kultúra megvonása neveli a halálos és kérlelhetetlen ellenségeket; hogy a magyarból még a nagyobb közösségben való élésre utaló saját nemzeti érdeke rovására is kürthatatlan osztrák-utálat elmaradhatatlan következése a Kollonics-Luegeri politikának, mely a magyart úgy akarta és akarja katolikussá vagy osztrákká hajlítani, hogy koldusságban és tudatlanságban tartja. Ha a Réz Mihály kétségbeesett gondolatmenete valóban a magyarság fejlődhetésének egyetlen utját tükrözné, akkor minden magyar hazafinak főbe kéne magát lőnie, inkább ma, mint holnap. De nem ezt tükrözi, hanem - elég különösen egy szerény és munkásgondolkodó elméjében - osztálygőgöt és faji renyheséget tükröz, mely nem akarja átlátni, hogy az élet: alkalmazkodás, s a fejlődés abban áll, hogy az élet minduntalan újra alkalmazkodik a maga teremtette új meg új feltételekhez. A magyarságnak az utóbbi emberöltő folyamán elég keservesen, de csak végbement életfolyamata teremtett az országban új termelő módokat, nevelt új osztályokat, hódított a magyarságnak új terjeszkedéseket. Számolni azzal, hogy ezek most már megvannak, joguk van az életre s hogy ennek az életnek is vannak feltételei: ez egyik első a magyarság életének, uralmának, fejlődésének újabb feltételei között. Aki az élet e parancsa elől elzárkózik, az nem is juthat egyebüvé, mint arra az öngyilkos gondolatútra, melynek, úgy látszik, útikönyve a Réz Mihály legújabb kötete.