Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 23. szám · / · Figyelő

Lengyel Géza: A Kéve kiállítása

Romantika- és dilettantizmus a jobb, a szimpatikusabb értelemben, ez jellemzi az újabb művészi szecessziókat. Nincs mit szégyellni rajta. A romantika nem reakció, mikor egy erősen materiális kor végső eredménye, kifinomult hajtása gyanánt mutatkozik. A jelen festő-művészetének romantikája mégsem születhetett volna a plein air szigorú természet-stúdiumai és a színbeli és vonalbeli impresszionizmus tökéletes kifejlődése nélkül. Az elmúlt két-három évtized mesterei leszűrtek minden reális eredményt, utódjaik tehát most természetszerűen kezdenek eltávolodni a realitástól. A kutatás láza elmúlt, az úttöréssel járó bizonytalanságnak vége, az összefoglaló, stilizáló hajlandóság szabadon csap át a lírai változatokba, a lelkekben meggyülemlett poézis nem talál korlátokra és egymás után teremti azokat a műveket, miket a valósággal csupán egy finom szál tart össze, egy érzésbeli közösség. A realitástól ismét eltávolodnak, akár a levegő és napfény jegyében indult forradalmat megelőző idők mesterei, de éppen ellenkező irányban. A régiek fogadkoztak, hogy a valóságot festik, de a megszűrt, a kikefélt valóságot. Minél bársonyosabb volt a bársonyuk, minél selymesebb a selymük, annál kellemetlenebbül hat ránk, kik lemondtunk arról, hogy a kép megcsaljon bennünket, kiknek nem imponál a festett szőlő, melyre a madarak reászállnak. A régiek a kép természetes hazugságát is letagadni igyekeztek. Természetesen egészen eredménytelenül. Az impresszionisták jól megnézték a valót, a hangságot azonban nem tagadták le, sőt kiemelték. Az új romantikusok pedig ezt a másítást, ezt a transzponálást túlozzák tudatosan. Amint szaporodik művészetükben a poétai elem, úgy gyűlnek köréjük a dilettánsok, kik lelkükben ugyanazokat az akkordokat vélik hallani. Az impresszionisták szigorúan megbecsülték a métier-t, hihetetlen munka útján jutottak eredményekhez. Pontosan megépített módszerük egyenesen elriasztotta a dilettantizmust. Igazságaik azonban már-már útszélen hevernek, átlátszók, tetszetősek és lírai érzésekkel higított állapotukban a becsületes, a szeretettel és igyekezettel teli, bár a métier-n kívül álló ember számára hozzáférhetőbbek. Az impresszionizmus forradalmát festők szervezték. Író és nem író közönség csupán segéd-csapat gyanánt csatlakozott. A meghiggadt táborba kívülről vittek új izgató elemet, magyarázatot, költői, lelki problémákat. A Kéve, e fiatal művészi egyesülés kiállításán szinte pontosan elkülöníthetők a pusztán festői problémák teremtette képek és az elmélyedés, költői odaadás gyümölcsei. Szeretettel kell nézni őket, mert való, hogy a veszedelmesen kikristályosodó, akadémiássá váló természettanulmányok után új hangokat csak tőlük várhatunk. Ez a szeretet aztán egyenesen kötelezővé teszi annak megállapítását, hogy várakozásunkat nem tölti be egyikük se, a sűrűn álmodozóknak hol a fantáziájuk, hogy a kifejező erejük nagyokat botlik; készet és zavartalanul élvezhetőt ezen a kiállításon az idegen elemektől ment, szigorúan festői feladatokkal foglalkozó művészek adnak.

Szablya-Frischauf Ferenc körül csoportosulnak a Kéve tagjai s ez a mester méltó tisztére. Logikus, nyugodt festő, pontos és gyors megfigyelő, erőskezű visszaadója a tájak, a nagy levegő-tömegek, a távoli ködbe vesző vízfelületek finom színváltozatainak. Az egyéni bélyeget nem erőszakolja, a fiatalos hevüléseken túl van, a termékeny érés, a folytonos haladás nagyon szimpatikus stádiumában. Ez a fiatalkori forrongásokon túllévő egyéniség nyilvánvalóan nem készítette még el legkiválóbb dolgait, bár zongorázó férfi-arcképe kétségen kívül közéjük fog számíttatni. Ha úgy véljük, hogy hatása mégis fellelhető a Kéve tagjainak nagyobb csoportjában, annyit jelent ez, hogy az ő festői világnézetét sokan fogadják el, sokan igyekeznek megfigyelő útjukon szerzett tapasztalataikat szimplán, minden előre elhatározott fellendüléstől és egyben minden nagyobb eltévelyedéstől menten vászonra jegyezni. Meglepő eredményekkel jár ez az igyekezet a Kéve női tagjainál. Mintha buzgón és szándékosan tartották volna távol maguktól a feminin ellágyulást, úgy törekszenek a férfiasnak tartott objektivitásra. Vezet közöttük Lohwag Ernesztin lány-arcképe. Nagyobb tanulmány, fehér színekről. Fehérbe öltözött, markáns formájú kislány, fehér kanapén, előtte fehér szőnyeg. Vérbeli impresszionista feladat. Egyformának tudott értékek felosztása kékre, zöldre, lilára; térbe és levegőbe helyezése. Csupa valószínűség, csupa realitás; de könnyű, mondhatni elegáns, veríték-szag nélkül. Fejérváry Erzsi zöldruhás lánya a zöld és a rózsaszín akkordja, nyugalmával, az arc elevenségével kiváló portré-festőt ígér. Konstantin Frida, Redlich Stefi, Dénes Valy, a férfiak közül Benkhard Ágost keresnek még ezen a közös úton. Átmenet a líra felé Remsey Jenő. Stilizáló művész, nem szimbólumokat halmoz egymásra, hanem ellenkezőleg, a valóságos formákat és színeket is apasztja, takarékoskodik velük, lefokozza, egyszerűsíti őket. Igyekszik bizonyos drámai hatásokra és nem eredmény nélkül. Egyéni bélyege azonban olykor erőszakolt, kissé egyhangú is az erősebben stilizált képein: holott, amikor lemond a minden áron való originalitásról, amikor a sajátszerűségnek egy kis zamatjával megelégszik, mint az arcképein, akkor egyénisége és egyszerűsége kevésbé tolakodó, de annál finomabb, annál jobban átérzett. Ezek a szűkszavú arcképek mind jellemzők, finom dekoratív hatásokkal ékesek. Remsey, a maga összefoglaló hajlandóságával, az objektív megfigyelők sorát lezárja. Következnek az álmodozók, az önmagukban és másokban elmélyedők, akik, túlterhelt és az őszinteség iránt mindig némi kétséget hagyó kifejezési eszközeikkel a néző közelférkőzését nagyon megnehezítik. Aki első helyen áll közöttük, Kozma Lajos, sem ment egészen ettől a bajtól. Révész Béla könyvéhez készült illusztrációit állította ki. Szűkszavúbb lapjain jelentkező biztos rajztudása kevéssé csábította a Kéve hasonlóan hangolt rajzolóit. Annál többet vettek át egymásra halmozott, egymást nyomó szimbolisztikus formanyelvéből. S így vesznek át rajzbeli frazeológiát másoktól, ismert és kevésbé ismert kezektől. A készen kapott sok külsőség gondosan eltakarja az alapot, a belülről merített tudást, az eredeti kifejezésmódot. Másodkézen és tizedkézen puszta sallanggá válik az, ami a teremtő művész kezén az átlagon messze felül emelkedő szédületes tudás, túlizgatott idegállapot, szárnyaló fantázia működésének kifejezője volt. Ezen a csúcson elhatalmasodik a dilettantizmus, amely olykor kedves, olykor hasznos, olykor frissítő és termékenyítő, de soha sem jelzi az artisztikus fejlődés igaz irányát. A gyöngédebb hangnemek érvényesülését nem zárja ki a mesterség tökéletes ismerete, a teljes felfegyverkezés. Az elmerülés, a finomabb és intimebb hatások keresése nem jelenti a teljes kifejlődést megelőző küzdelmek megvetését. Bizonyságképpen Lénárd Lévy Róbert rézkarcát kell megnézni. Csupa halk akkord, csupa visszahúzódás, keresése egészen lírai hangulatoknak. Kis papírlapon megkopott megfigyelések, intim festői adatok, könnyedség, szubtilitás. Holott a rézkarc nem tűr félmunkát, a rézlap és a tű nem engedelmeskedik, csak ha teljes erejű ura, minden fortélyát ismerő parancsolója, minden akadályt legyőző zsarnoka tartja kezében. Lénárd Lévy Róbert ilyen feltétlen úr a maga eszközei fölött. Szinte csodálatos, hogy kvalitásainak megfelelő sikerhez jutott - az eladás a siker legbiztosabb mértéke - nálunk, ahol régi tapasztalat szerint a nagy méret, a díszes ráma és a szavakba, mesébe összefoglalható téma a festői siker egyetlen biztos alapja.

A Kéve kiállítását két tragikus véget ért tagjuk, Göröncsér-Gundel János és Máté Ilona kollekciója egészíti ki. Máté Ilona a tanulásnak szinte kezdetén produkált már erőteljes talentumra valló dolgokat, Göröncsér-Gundel pedig a gyors megfigyelés, az erőteljes visszaadás stádiumáig jutott el. Megható mindkettőjüknél a fáradhatatlan, szeretettel teli tanulás. Hosszú sora az aktoknak, a tájkép tanulmányoknak, ugyanegy modellről megismétlődő lelkiismeretes feljegyzéseknek. Talán az ő befejezetlen művük mutatja meg a legpontosabban a Kéve szabad és egyéniségekhez alkalmazkodó, de alapos metódusát. El kell ismerni: ez a metódus szimpatikus és alkalmas arra, hogy az igazi talentumnak tökéletes érvényesüléséhez utat nyisson.