Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 20. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: A szűz. Házassági komédia

Fenyő Miksa: A szűz. Házassági komédia
Irták: Hatvany Lajos és Lengyel Menyhért
1.

Nehéz volna megállapítani, hogy mi lehetett a magva Hatvany Lajos és Lengyel Menyhért darabjának. Mi volt az a pszichológiai mozzanat vagy érdekes esemény, mely először ragadta meg figyelmüket, hogy képzeletük, gondolkozásuk, alakító tehetségük segítségével drámává - megkapó, mindvégig érdekes, száz izgató kérdésre nyitó drámává fejlesszék. Vajon azokat a lelki hányódásokat, megdöbbenéseket, lealázásokat akarták megjeleníteni, melyeknek csalán ostorozása között a szűz lány a nászágyra lép? Tehát a szüzesség értékét. (Nem a morálját akarták adni a dolognak, nem végső következtetéseket, nem kritizálni akarták a merev átmenetet a lányságból az asszonyságba, melyen elvégre változtatni nem igen lehet, hacsak úgy nem, mint Wedekind elgondolta - Mine-Haha oder über die körperliche Erziehung der jungen Mädchen, - hanem egy jól meglátott érdekes ideg- és lelkiállapotot akartak művészileg alakítani.) Vagy talán a szüzesség értéktelenségét akarták példázni: hogy más az egy önfeledt, forró pillanatban odaadni testét egy ölelni tudó férfinak és más az hitves lenni, gyöngéd, szerető, megértő élettárs. Talán ebből indultak ki. Vagy talán abból a mély jelentőségű megfigyelésből, hogy "minden attól függ, hogy ki az első férfi". Hogy minden attól függ, hogy ki volt a férfi, ki térdét először értette a lány remegő lábaihoz, ki ölelés közben először szorította ujjait a lány keble halmára. A szerelem, az más.

Így ahogy van Hatvany Lajos és Lengyel Menyhért darabja: egy konkrét esetet tárgyal, melynek a szüzesség kérdése csak egyik motívuma, aminthogy általában gazdag motívumokban, melyeken lehet és érdemes elgondolkodni. Demeter Margit esetét, aki nem annak a férfinak adta magát - bár erre a házasság szentsége feljogosította - akit szeret, hanem egy idegennek, aki a kellő pillanatban jött. Erősen drámai történet s aki végigfuttatja tekintetét az utolsó évek drámai termésén, annak - csak értsen egy kicsit hozzá, csak becsületes legyen önmaga iránt - be kell vallania, hogy érdekesebb tárgyat komolyabb művészi törekvéssel aligha ragadtak meg, mint Hatvany Lajos és Lengyel Menyhért tették "A szűz"-ben. Vakondok-szempont azon vitatkozni, hogy morális-e szerzők tárgya vagy sem. Még az se nagy baj, ha nem tudom megállapítani, hogy mit akartak, (Brieuxnél mindig tudjuk, Bernsteinnél is.) Ez a tárgy van és izgat és érdekes; szerzők érdeme, hogy meglátták és alakították. (S Beöthy Lászlóé, hogy előadatta.) A kritikus (Kézdi Kováts is az) csak azt vizsgálhatja, hogy meg tudták-e csinálni, hogy emberekből nőtt-e ki cselekményük, hogy érdekes-e, amit elmondanak és irodalom-e, ahogy elmondják. De hogy morális-e, azt a kritikus (Kézdi Kováts is az... hogyne... hogyne) ne kutassa.