Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 20. szám · / · MÓRICZ ZSIGMOND: SÁRARANY

MÓRICZ ZSIGMOND: SÁRARANY
- regény - (Folytatás)
V.

Az ebéd csöndesen folyt. Az ember, meg a gyerek egymással szemben ültek a fehér kis konyhai asztal két szélesebb oldalán. Az asszonynak a keskeny végén volt odatéve egy tányér, de nem ült le hozzá, hanem mikor tálalt a népének, maga felvette cseréptányérját és állva evett, gyorsan bekapkodva az ételt a tűzhely mellett. Aztán leguggolt egy kis székre s ölbe véve esztendős kis fiacskáját, annak is adott minden falatból, halkan gügyögve hozzá.

Dani gondolkodva nézte szemben ülő kisfiát, akinek finom arcocskáján ott volt apjából, anyjából, ami szép. Nagy látó sötét szemeit az anyjától kapta, szép eszes, magas homlokát, falfehér húsát az apjától.

- Ne szörcsögj úgy! - szólt rá Dani a gyerekre, aki szórakozottan szürcsölte a levest a kanálból.

A gyerek ránézett s megérezte, hogy enyhült a hangulat, és az rá is átragadt.

Dani nem ügyelt rá tovább, új gondolat foglalta el.

- Édesapám is szürcsöl! - szólt egy idő múlva komolyan a kis Béla.

Dani összekapta a szemét.

- Nekem lehet! - mondta súlyosan, - én csak paraszt vagyok!...

És oda nézett a fia gyenge, vékony ujjú kis fehér kezére.

Egy perc múlva hozzátette:

- Mért nem mostad meg a kezed ebéd előtt... Az ilyen kis diákok kezének mindig tiszta fehérnek kell lenni...

A gyerek nem értette e s nem mozdult. Az apja rászólt:

- Na!... Eredj rögtön mosd meg.

És a gyerek leszállt a magas székről s nagy csodálkozással odament a korsóhoz, annak a csecsin vizet szívott a szájába, azzal megmosta a kezét, utána az arca közepét, ahogy reggel szokott mosakodni. Ő ugyan még sose mosdott kétszer egy nap, de ha az apja parancsolja! Az ajtó sarkán lógott a törülköző; a jó vastag vászonnal pirosra dörzsölte az arcát és vidáman, fényes arcocskával, vizes hajjal ment vissza az asztalhoz.

Az apja csendesen mosolygott. Úri gyerek sincs szebb ennél.

Erzsi pedig nézte, mi történik itt s felbiggyesztette a száját. Kitalálta az ura észjárását. De most az egyszer nem haragudott érte.

Karjára vette a gyerekét s odament a fiúhoz; félre törölte homlokából a csapzott rövid fürtöket; a féri ilyen kicsiséget nem lát meg. Ő fésülte szépre, oldalt választva el a haját, urasan.