Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 18. szám · / · FIGYELŐ

BRESZTOVSZKY ERNŐ: A REPÜLŐGÉP KÖRÜL

A repülőgéppel szemben védelmezni a vasutat: hálátlan szerep. Lengyel Géza barátunktól szép, hogy önzetlenül kegyeletből vállalta ezt a szerepet s ezzel okozta azt a pikantériát, hogy éppen a "Nyugat"-ban, két éppen magunkfajta ember kezd érdektelen vitát a körül a kérdés körül, amelyet - azt hiszem, nemsokára - a világ piszkos üzletsajtója fog a maga eszközeivel, a maga érthető okaiból, éppenséggel nem érdektelen voltánál fogva újra kezdeni. Minket most az érdekel: képes lesz-e a repülőgép úgy fölforgatni a közlekedés rendjét, annyi új területet hódítani a civilizációnak, annyi új gondolatot fakadásra segíteni, annyi régit terjeszteni, akkora forradalmat támasztani, - mint a vasút tette. Ez érdekel most, nem más - és mégis megkezdjük ingyen ezt a vitát, amelyet pénzért majd mások folytatnak és a maguk gazdasági hatalma szerint azok az erők fognak eldönteni, amelyek öntudatlanul most mi mögöttünk állnak és tudatosan az üzletsajtó marakodását fogják intézni.

Párizsban már hat nagy részvénytársaság alakult repülőgép-gyártásra. Repülőgép-ipar már van és az automobilmánia nem lendítette úgy föl a saját iparágát, mint egy pár hónap alatt nekilendül ez az új iparág. A repülő emberek nemcsak kultúrhősök s életüket nemcsak dicsőségért kockáztatják: sikerült repülés-rekord igazgatóságot jelent az aeroplán-készítő részvénytársaságokban, amelyeknek részvényei 2-3 hét alatt 100%-ra szöknek. A repülőgép már igenis "hozzáért a gazdasági élethez", hatása még nem is nagyobb mértékű, mint fejlettsége, mint a találmány csirában levő volta.

De amint nem volt véletlen kicsírázása, úgy nem lesz véletlen sudárba szökkenése sem. Most vált időszerűvé és lehetővé feltalálása - időszerű: a közlekedés a földön veszedelmes és drága s gyorsítása mégis gazdasági szükséglet; lehető: az automobil kifejlesztette a motor-technikát, - most lett időszerű és most kell lehetőnek lennie a tovább-fejlesztésének is.

Az automobilhoz nem kellett az a motor, amelyik az aeroplán életszükséglete. Az automobil nem követeli úgy meg az érvényesülni akaró feltalálóktól, mint a repülőgép, hogy megcsinálják azt a motort, amely olyan erős, mint a legerősebb állat: a saját hosszánál valami 126-szor - vagy hányszor - nagyobbat ugró bolha. Véletlen, vagy Iatham vízbe esett és véletlen minden rekord - de az a bolha-motor nem véletlenül lesz meg. Muszáj meglennie. Hogy miként hívják a feltalálóját - az esetlegesség lesz. De a feltalálás szükségszerű és bizonyos.

S ha ez a bizonyosság elkövetkezett, akkor majd megindul a harc, amelyet itt a mi játék-vitánk jelez. A vasúti tőke milliárdjai, a földhöz ragasztott finánc, az államok konzervatív érdekei: csupa igen-igen nagy hatalmasság kezdi majd a harcot az apró, finom, törékeny új jószág: a kis motor ellen, amelyhez szárnyakat ragasztana, amelyre embert, terhet egyformán lehet akasztani.

És akkor újra előkerülnek Lengyel érvei is.

A vasút szép tradíciói: de vajon nem szebbek lesznek-e a repülőgép szenzációi?

A vasút sebességét lehet fokozni: de vajon nem kíván-e sokkal több emberáldozatot a sebesség aránylag kisebb jelentőségű fokozása, mint a repülőgép?

A vasútba rengeteg közgazdasági értéket fektettek, amelyek most leértéktelenedtek: de hát voltaképpen nem lesz-e elértéktelenedése helyett értékesebb az a sok-sok érték, amit a vasút leköt? Egy-egy kilométernyi sínpár egy hold területet leköt a már megmunkált, termelésre fogott földből s az a sok százezer hold, amit a föld vasúthálózata leköt, elég volna ma is egy kis országnak. És ez a terület, ez az elrabolt, lekötött termőterület folyton nő, pedig az 1600 milliónyi emberiség szaporodása mind szükségesebbé tesz minden talpalatnyi termőföldet. Minek ezt lekötni, minek ezt a vasúti tőke érdekeinek föláldozni, ha majd meg lesz a gép, amelynek legfeljebb állomás-területre lesz szüksége s ennek fejében a ma még kulturálatlan területeket a vasútnál százszor könnyebben vonhatja bele a termelés körébe?

Az új motor - hiába a sok érv - kulturális haladás és társadalmi átformálódás tényezője lesz. Stephenson vasútja elé ezer szociális intézkedés gátja gördült: a sínpárok mai normális szélességét is egy - maximális szélességet gátul megállapító - angol törvény tette szokássá s az angol lordok házában még azzal is érveltek ellene, hogy a füst befeketíti a juhok gyapját és elgázolja a sínre került ökröt. Stephenson ókori feltaláló kollégájára gondolhatott, mikor az ökör élete védelmezőinek - csak annyit mondott: "az az ökrök baja lesz". A policiális akadályok - hiába hívott össze a francia kormány máris nemzetközi értekezletet, amelyen a nemzetközi lég-jog alapelveit a tenger-jog mintájára alkották meg - nem fognak úgy érvényesülni, mint Lengyel szomorú lemondással várja. A "pénzügyi repülőgép" a léghajó kikötők ellenőrzése nem lehet oly mértékű, mint a vámhatároké, a vasúti állomásoké, a gyalog-csempészeké. Az országok belső vámsorompói leomlottak a vasút előtt is, az akármilyen elhagyott mezőn leszálló léghajó fütyülni fog a hivatalos állomás repülő fináncaira. S ha erős lesz a küzdelem: a repülőgép - bármennyire fáj is az ökör-tulajdonosoknak s bármennyire nem reméli Lengyel barátunk, akivel egyformán gondolkozunk ezekről az urakról - szabad kereskedelmet fog idővel teremteni már csak azért is, mert a nagy ipari centrumok most is szükségét érzik a vámhatár keretei szétfeszítésének.

A vasút nem utolsó fordulópontja a közlekedés történetének s a vannak olyan feladatok, amelyeknek megoldására képtelen s amelyeknek megoldása az emberi kultúr-fejlődésnek mégis szükséglete.

Szép és imponáló volt az is, mikor a prairie bölénye előre szegezett szarvval rohant neki a robogó lokomotívnak, hogy elgázoltassa magát. Lesz valami szép a lokomotív erőlködésében is, hogy legalább a földön tartson lépést a fölötte elsuhanó szárnyas-géppel. Nemcsak Lengyel barátom: én is meg fogom látni ebben a viaskodásban a szépséget. De jobban meg vagyok győződve a szociális átalakulás rögtönös szükségéről és gyorsabb lehetőségéről, mintsem ne érezzem, hogy ennek az átalakulásnak szükségszerűen segítője lesz az új találmány is.

Különben pedig, azt hiszem, meddő ez a vita. Ha nekem lesz igazam: Lengyel is fog örülni, ha neki lesz igaza: engem is deprimál. De hogy kinek lesz igaza, azt nem a mi közös érzésünk és az ilyen fecsegéseink, hanem tőlünk távol álló s nekünk is parancsoló társadalmi szükségszerűségek fogják eldönteni. Nekünk, szegény ökreink sorsával - nem törődhető embereknek, egyikünknek sincs nagyobb szerepünk a nagy viaskodásban, mint az ilyen vélekedések, az ilyen lemondó vagy reménykedő írások megszerkesztése.