Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 10-11. szám · / · BABITS MIHÁLY: ADY

BABITS MIHÁLY: ADY
(ANALIZIS)
3.

Örök-nagy gyermeknek. Valóban bizonyos szempontból nézve, mindez igen naiv dolog és Ady naivul nagyzónak tűnik fel. Naiv a honátkozása, naiv a Párizs-szerelme, naiv a büszkesége. Ős magyar és lírikus naivság van benne, amilyen Petőfiben volt, s ami bátorságot ad. Ez egészséges naivság. Ady naivul és ősmagyar egészséggel hüpermodern, minthogy Petőfi egész naivul volt királyellenes és forradalmár. S Adynak épp oly naiv dac diktálja az erős magyar és gyakran túlzottan erős szavakat érzelmei kifejezésére, amelyen Petőfinek diktálta a veszett fenét és az akasszátok felt. Ez a naiv dac, ha az életfelfogásra applikálódik, minél különcebb, a nyárspolgárnak mennél kevésbé tetsző életfelfogásban tetszeleg: s így történik, hogy a legnaivabb, legegészségesebb lelkű költőnél perverz, beteg érzelmek akart szenvelgését találjuk. Ady alapjában igen egészséges magyar lélek és vágyai a legegészségesebb és legvidámabb életvágyak. Ő nem a halál rokona; bár annak módja magát.

Az Isten: Élet - halleluja -
S az életnek soha sincs vége.

Vér és arany!