Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 8. szám · / · LENGYEL GÉZA: SÁROSÉK

LENGYEL GÉZA: SÁROSÉK
II.

Néhány megkopott, tarka ruha, kevés, szegényes fehérnemű és sok vaskos regény került ki a kisasszony útiládájából. Jókai és Zola, a romantikus és az erősen verista irodalom. Az ispánéknál minden esetre tiszteletet keltett és bizalmat, mert könyv volt, szokatlan, ismeretlen valami. Azonfelül művészlélek is volt a kisasszony. A zongorán annyi érzéssel játszotta a hét csillagos Göncöl szekerét, hogy sírni lehetett rajta. A szemei kerekre nyíltak ilyenkor és a távolban, a semmiben révedeztek, mint akit kedves, finom bánat nyom.

- Ha az én lányom így játszana - sóhajtott fel az ispánné.

A kisasszony elnézően mosolygott, - hiszen nem áldott meg mindenkit egetverő talentummal az isten - és kijelentette, hogy a kis Lenkének határozott zenei tehetsége van. A kertből hatalmas visítás hallatszott be. Határozottan zenei hangok és igaz: a legerősebb és legélesebb a Lenkéé volt. Egyelőre így nyilvánult meg a tehetség. Sárosné kiszaladt a kertbe, a kisasszony pedig a konyhába vonult. Egy kis befőttel kínálta meg a szakácsné, akivel már jó barátságba keveredett, mert nem volt olyan büszke, mint a régi nevelőnő, az a sápadt penészvirág. Dehogy volt büszke. Sőt leereszkedő, bizalmas, mert a régi cseléd, az a legjobb tanácsadó a ház mindenféle ügyeiben, az ismeri a szokásokat, a rejtett apróságokat, az előnyöket és a hibákat, amik itt is akadnak, - mindenütt akadnak, - de azért érdemes maradni mert az asszony jószívű és nem vigyáz túlságosan a kamrakulcsra.

A konyha csalhatatlan információi tehát elég kedvezőek voltak és Helén megírta haza az apjának, aki írnok volt egy felvidéki városban, hogy jó helyre került, ahol bizonyosan nem fognak úgy követelőzni, mint azoknál a felfuvalkodott, parvenü Sternéknél. Itt bizony nem ellenőrzik a francia leckéket. Az írnok erre maga irt Sároséknak, szép, köszönő levelet, amiért olyan barátságos fogadtatásban részesítették a lányát. Nagyon szép levél volt. Sok csábításnak van kitéve egy ártatlan fiatal leány - írta az írnok - és a szerető szülő szíve összeszorulva a veszedelmekre gondol. Pótolják Önök az én szegény lánykámnál a gondviselő szülőket és védjék meg a csábítások ellen. A fizetését pedig lehetőleg kevés levonással küldjék el nekem, hogy hasonló tisztességben felnevelhessük öt kis testvérkéjét.

Az ispánné könnyezett a meghatottságtól, Sáros pedig megígérte, hogy letöri a derekát annak, aki Helén felé mer közeledni. Becsületes elhatározás tüze lobbant fel a szemében és a két hatalmas ökle bizonyította, hogy a tehetség is megvan, nemcsak a jó szándék.