Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 5. szám
Sok évezres áloe-nemzedéknek
Első és utolsó virága,
Csodálatos ember-világ, én,
Lám még mindig élek.
Bűnben s halálban kinyilt cifra fürtöm
Minden senki rabolja, tépi,
Készülnek buta mű-virágok
S én áldásom küldöm.
Virágok ura, titkos Erő, ámen,
Hervassz el engem, itt az óra
S erdődben többé ne nyiljon más,
Csak olcsó ciklámen.
Be szép, be bús, be átkos sorsot kaptam:
Vagyok egyetlen, szent virága
Halódva száz-száz csók-növénynek,
Kik éltek miattam.
S én mag nélkül halálra-szántan élek,
Engem mindenki megcibálhat,
Virágok ura, be jó lenne
Elmulni, de félek.