Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 16. szám · / · FIGYELŐ

Bíró Lajos: A tetűkirályok
- Strindberg kékkönyve -

A tetűkirály? Valami undorító hernyófajta, amely nyálkás tömegben csúszik a földön, mérges gombákat fal és a sötétséget tartja világosságnak. És még? Tetűkirály még az, aki nem akarja Strindberg Ágostonnak elhinni, hogy isten rendezte be, isten kormányozza, isten igazgatja a világot. Swedenborg feltárta az emberi elme számára a világ nagy titkát, megmagyarázta, mi célra rendelte isten az angyalokat - aki még nem tért meg Swedenborghoz, még makacskodik és kételkedik, az tetűkirály. Trágyaember és majompofa.

Strindberg egészen megtért. Visszatért istenhez. Írt egy vastag könyvet, amelyben bebizonyítja, hogy a világ valóban isten alkotása; aki még ezután a bizonyítás után is kételkedik, az tetű... stb. A könyv címe: Kékkönyv. Mint egy diplomáciai dokumentum, úgy ad számot háromszázhatvanöt szakaszban arról a módról, ahogyan Strindberg a világtitkot, az életet, az istent megmagyarázza, hogy ne mondjuk: elintézi. Egy mester beszél itt háromszázhatvanötször egy tanítvánnyal, háromszázhatvanötször tér vissza az a gúnyos kérdés, hogy mit ér a bárgyú áltudomány minden kételkedése, és nem világos-e, hogy a felhők felett ott trónol az Örökkévalóság ura.

Nem világos-e? Strindberg bizonyít:

"Azt kell hinnem, hogy az egész teremtés kiszámított valami. Földünk 26% szárazföldből és 73% vízből áll. Ugyanezek a számok találhatók meg kommutálva a levegő összetételében: 76% oxigén és 23% nitrogén. A legmagasabb hegy 8000 méter, a tenger legnagyobb mélysége 8000 méter. A földben 5,6% a vas és a vas vegyi értéke 56. Van benne 7,8% alumínium, és a három értékű alumínium száma 3×26=78. Ha a nagyfontosságú kálium a földben 2,4%-ot tesz ki, a száma azonban 39 vagy 40, hát feltételezhetem, hogy a geológusok tévedtek."

Aki ezek után nem hiszi, hogy isten ott van a felhők fölött, az tetű... stb. A geológusok természetesen tévedtek, ha egy szám nem vág. Igaz, hogy Strindberg is téved, mert a modern kémia szerint a levegő összetétele nem is 76 és 23, hanem 78 és 21, de ez sem tesz semmit. Hogy tenne, mikor például a vízözön, amint a bibliában olvasható, 15 könyök, vagyis 70 láb magasságot ért el: és ez megfelel a víz magasságának a Toricelli-csőben. És mikor a 15 könyökös orgonasíp hangja a legmélyebb hang, amelyet még hallunk. Aki ezek után... az tetű... stb.

Strindberg mindent tud. Megmagyarázza, miért kell, hogy a normális emberi test átlagos hőmérséklete 37 fok legyen. Megmagyarázza széles alapon a gipsz oldódásának és a foszfor meggyúlásának a számaiból. A legérdekesebb a magyarázatban az, amit Strindberg vagy nem tud vagy elhallgat, hogy az emberi testnek csak a hónalj alatt, ahol rendesen mérni szokás, 37 fok a melege, a test más helyein több vagy kevesebb. Aki azonban... az tetű... stb.

Hogy is lehetne kételkedni? Íme:

"A két szem tengelye 23° és 67° alatt metszi egymást, éppen úgy, mint ahogyan a föld tengelye 23° és 67° alatt metszi a nappályát. Ezekben a számokban azonban egy nagy titok rejlik, mert a levegő számai szintén: 23% és 76%."

Ez csak világos? Itt csak nincs többé kételkedés? Strindberg mindenben megtalálja a rendszert és az összefüggést. Ó-testamentum, új-testamentum, talmud, Pythagoras, Euklides, Newton, Goethe, algebra, spiritizmus, asztrofizika, sztereokémia, izomériák, ozmózis, növényfiziológia és Swedenborg: egy kábító keverékben, egy szörnyű pancsban, egy gőzölgő olla potridában nyüzsögnek elő teljes 365 értekezésben, 450 oldalon. Ha a tudomány bele engedi magát a spanyol csizmába szorítani, akkor a tudomány mint érv szerepel. Ha a számok nem vágnak, akkor annál rosszabb a tudománynak. A geológusok tévedtek, a fizikusok majompofák. A fontos az, hogy a dolog végén szám jöjjön ki. Igaz, hogy a számok rögtön nem vágnának, ha például a hőmérőnek nem Celsius szerint való beosztását, hanem Fahrenheit szerint való beosztását venné az ember, igaz, hogy majdnem minden összedőlne, ha nem a tizes számrendszert, hanem például a hatost használnánk, igaz, hogy a számoknak ilyen összekeresésével a budapesti szemétfuvarozó vállalat és a Zend Aveszta között is a legmeggyőzőbb kapcsolatok találhatók; - aki az angyalokban netalán még sem akarna hinni, az tetű... stb.

Egy szánalmas zavarodottság, egy kínos megtévelyedés, egy fenyegető elborulás: ez a Strindberg könyve. Istenben lehet hinni és lehet nem hinni. Az istenhivőnek, a mély, tiszta és szent nagy elfogódásnak, amellyel valaki a világot és az élet nagy titkát nézi, kell, hogy utálat legyen ez a számfacsarás, ez a betűöldösés és ez a vak és zelóta düh, amely szavakat ver a fejünkhöz és pofonokkal akar bennünket a világkormányzó nagy Jóságról meggyőzni. Az ateistának nevetség az egész könyv. Az ateista a Gulbransson jó, öreg istenére fog gondolni: a nagypipájú, hosszú szakállú, bodor füstöket eregető nyugalmazott Oberförsterre a Simplicissimusból.

Strindberg a kabbalát emlegeti valahol. Ő természetesen tiszteli a szellemnek ezt a rabbinusi játékát. Az egész vaskos könyve nem is más, mint a régi héber kabbala a modern tudomány számaival. A tudósok nevetni fognak rajta, a tudományos műveltség is. Hogy a könyvet veszik, az csak annyit jelent, hogy sok az olyan zavaros agyvelő, mint amilyennek a Strindbergé - milyen erős, tiszta agyvelőnek látszott pedig -, ebben a könyvben mutatkozik. És még egy ilyen könyvet akar írni. Élete szintézisének nevezi azt a munkát. Már a Sylva Sylvarumban összefüggéseket fedezett fel a halálfejű lepke, a temető és a jázmin között. És a saját életében is mindenütt gondviselésszerű beavatkozásokat fedez fel. Ha véletlenül hetedike van, ha ő Swedenborgot a hetedik lapon nyitotta ki, ha a kiadója aznap hétszáz svéd koronát küldött neki, ha az utcán hét embert számolt meg az ablaka alatt, ha hét csillagból áll a Göncöl szekere és hét szeretőm volt énnekem egyszerre - ez az ő számára világos bizonyítéka annak, hogy egy felső akarat nyúl bele az életébe. És aki ezek után sem hiszi... az tetű... stb.

Ugyanígy lehet égi összefüggéseket találni, a háromszor iszik a magyar, vagy három a magyar igazság és a vas három vegyértéke és a Jupiter három holdja között. Siralom.

Genus irritabile vatum... Öregségükre miért zavarodnak meg a legerősebb és a legbiztosabb elmék? Miért borulnak el a szép és nagy fantáziák? Miért bódulnak bele a nagy álmodók a legnyomorúságosabb spekuláció és a legsiralmasabb filozófiai tudáskodás mocskos vizeibe? A nagy költőkből mért lesznek a leghitványabb teológusok és a nagy írókból mért lesznek a legszánalmasabb és a legnevetségesebb filozófok?