Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 3. szám · / · BÍRÓ LAJOS: ILKA
A szőke Rácz Jani gyáva volt egy kicsit. Félt. Ebéd után inni kezdett tehát és délután hat órára elég bátorságot ivott magának.
Felment az asszonyhoz. Becsengetett. Egy szobalány jött ki.
- A nagyságos asszony - mondta - senkit sem fogad.
- Beszélnem kell vele! - kiáltott erre Rácz Jani. - Nagyon fontos ügy.
A szobalány erre bement és egy perc múlva visszajött.
- Tessék besétálni.
Rácz Jani bement a szobába. A járása egy kissé bizonytalan volt és a félhomályban nem vette észre mindjárt az asszonyt.
- Jó estét Rácz - mondta neki az asszony. - Mit akar tőlem?
Rácz Jani feléje fordult. Az asszony egy szék mellett állott: halványan és komolyan. Rácz Jani odalépett hozzá és megölelte. Az asszony halkan sikoltott és ellökte magától.
Rácz Jani megtántorodott. De nem esett el. És erre energikus lett.
- Férfiúi becsületszavamra fogadom - mondta -, hogyha ellök magától, kimegyek ide az ablak alá, kiveszem a revolveremet és főbelövöm magamat.
Az asszonyból felbuggyant a zokogás. Egy szék mögé menekült és összekulcsolta a kezét.
- Rácz! Kérem, könyörgök, ne bántson!
Rácz Jani kérlelhetetlen volt. Odament az asszonyhoz:
- Férfiúi becsületszavamra fogadom, hogy főbelövöm magam.
Az asszony halkan és bágyadtan könyörgött még. De Rácz Jani nem engedett és így neki kellett engednie.