stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

Knyigi iz csasztnovo szobranyija grafa Fridriha Vernera fon der Sulenburga v Moszkovszkih bibliotekah. – Bücher aus der Privatsammlung des Grafen Friedrich Werner von der Schulenburg in Moskauer Bibliotheken. Katalog. Projektleiterin Jekatyerina Jurjevna Genyijeva. Der Katalog wurde geschafft von: Karina A. Dmitrijeva, Nyikolaj N. Subkov et alii. Moszkva, 2009. Rudomino, 186 l.

Ritka pillanat a történelemben, amikor egy magánkönyvtár köteteinek szétszóródása, a tulajdonos személye történeti megítélésének változása okán politikai üggyé válik. Friedrich Werner von der Schulenburg (1875–1944) könyvtára minden bizonnyal egy nyitott, széles látókörű értelmiségi szellemi horizontjának megrajzolását segíthetné, ha nem csupán 92 darabot ismernénk belőle, ám a Harmadik Birodalom moszkvai nagykövete olyan események tanúja, részvevője, alakítója volt, amelyek személyét, és maradék könyveit, halála után több évtizeddel külön fontossá tették. Emellett pillantást vethetünk a család korábbi generációinak olvasmányaira is.

Hatvan éve támadta meg Németország és a Szovjetunió Lengyelországot, és tört ki a második világháború. A Lengyelországot felosztó, 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov−Ribbentrop-paktum, és ennek többször kiegészített titkos záradékai a mostani érdeklődés középpontjába kerültek, így azok is, akik a megállapodást tető alá hozták, köztük Graf von der Schulenburg nagykövet is. A lengyel politikai nyilatkozatok, amelyek a Szovjetuniót a náci Németországgal egy szintre helyezték, az orosz politikai életben aktív ellenreakciókat váltottak ki. Nyilvánosságra hoztak egy sor eddig titkos iratot, és nyilvánvalóvá tették, hogy az aláírás másnapján, illetve a záradékok aláírását követően az USA, illetve Anglia pontosan tudták, hogy mi történik, mi fog történni, mégsem tettek semmit. Éppen akkor nem állt érdekükben.

Miután a titkos információk Graf von der Schulenburg környezetéből szivárogtak ki, érthetően az ő személyét, személyes sorsát helyezték az oroszok is nyilatkozataik középpontjába. Számos könyv, tanulmány jelent meg róla, és a Rudomino Idegennyelvű Könyvtár kiállítást rendezett életéről, külön kiállította a Schulenburg grófoknak a saját állományukban, az Állami Nyilvános Történeti Könyvtárban, és a voronyezsi Állami Könyvtárban azonosított könyveit. A most ismertetett kötet a könyvkiállítás katalógusa.

Friedrich Werner von der Schulenburg karrierdiplomata volt. Amikor 1934-ben Moszkvába helyezték, a német diplomáciai kar nagy öregjének számított. 1906 és 1914 között Varsóban, 1918-ban Tifliszben (ma: Tbiliszi, Grúzia) szolgált, 1922 és 1931 között Németország teheráni, 1931-től Moszkvába helyezéséig bukaresti nagykövete volt. Határozottan ellenezte a Szovjetunió megtámadását, ezért hazarendelték, a Hitlerellenes összeesküvés lelepleződése után letartóztatták, halálra ítélték, és 1944. november 10-én kivégezték. Németországot, és nem Hitlert szolgálta, ahogy moszkvai emléktáblája hirdeti, a német nép méltóságát próbálta menteni.

A Rudomino Könyvtár, ahol közel 300 magánszemély könyvtárának darabjait őrzik, a politikai változások óta következetesen azon dolgozik, hogy az orosz könyvtárosok utat találjanak az európai szakmai műhelyekhez. E törekvésük érdekében állandóan mozgalmakat indítanak: „Sárospatak folyamat”, „Orosz−német múzeumi együttműködés”, „Orosz−magyar könyvtári kezdeményezés” stb. Konferenciákat szerveznek, és próbálják meggyőzni az orosz szakembereket arról, hogy nem tudnak mindent arról a könyvállományról, amit őriznek, és ha segítséget kérnek a feldolgozásban azoktól a könyvtárosoktól, akiktől elvették a könyveket, akkor tanulhatnak. Ők is, és persze azok is, akik az oroszországi anyag feltárásában dolgoznak Németországból, Olaszországból, vagy éppen Magyarországról. A könyvek visszaszolgáltatásának felvetése, intézése, már a politikusok dolga, illetve részben a Rudomino Könyvtáré, hiszen itt működik az a hivatal, amely a második világháborúban Oroszországba került könyvek feltárásának munkáját koordinálja.

Ennek a politikai indíttatású munkának számos szakmai nyeresége van. És minket ez érdekel igazán. Ismeretlen nyomtatványok sora került elő, az egyes szétszóródott könyvtárak darabjainak útja több oroszországi könyvtár raktárába vezet. Mint a szocialista országokban általában, a Szovjetunióban is az arisztokrata, a nagypolgári, és az egyházi könyvtárak anyagát államosították, elosztó raktárakba hordták (nálunk ezt Népkönyvtári Elosztó Központnak hívták). Ehhez a masszához kerültek a háborúban az elfoglalt területekről trófeaként elhurcolt könyvek milliói. Főként lengyel-, és németországi gyűjtemények, de olyanok is, amelyeket a német hadsereg hurcolt Németországba, és a szovjet hadsereg ezt foglalta le magának. Ilyen például a római zsidó közösség gyűjteménye. A könyvek nagy része elpusztult (víz, gombásodás stb.), másik részét szétosztották a hatalmas ország könyvtárai között. A szétosztásban nem követtek igazi szakmai elképzelést. A voronyezsi könyvtárakat elpusztították a német csapatok, a háború után ezért sokat kaptak a raktárakból. De bárhova, bármi elkerülhetett. Nem lehet mondani, hogy az Állami Nyilvános Történeti Könyvtárba – ami mégiscsak egy történeti szakkönyvtár – például csak történeti könyveket adtak. Az orosz provenienciájú könyvtárak anyaga öszszekeveredett a háborús zsákmánnyal.

A 18–19. századi orosz nemesek, nagypolgárok, értelmiségiek komoly nyugati könyvanyagot gyűjtöttek össze. Ezek a könyvek őrzik az egykori tulajdonos családok tulajdonjegyeit. A könyveket vették, ajándékba kapták. 1917 után ezeket a gyűjteményeket államosították, elkezdték szétosztani az új könyvtári rendszer tagjai között, és az állam el is adott jelentős számú könyvet. A moszkvai antikváriumokban a két háború között kiváló régi könyvanyag volt. Vagy az állami elosztóból, vagy a magánrablásokból, illetve elszegényedett családoktól. Így a Moszkvába akkreditált diplomaták sok ritkasághoz legálisan, vásárlás útján juthattak hozzá.

A Rudomino Könyvtárban kiállított 104 könyv pontosan ezt a helyzetet dokumentálja. Nem lehet tudni, hogy melyik könyv mikor került orosz területre, miként került Schulenburg nagykövethez, és azt sem lehet biztosan mondani, hogy a Schulenburg grófok tulajdonjegye azt jelenti, hogy Friedrich Werner von der Schulenburg könyvtárának is részét képezték. Öt Schulenburg neve, ex librise szerepel a kötetekben. A legrégibb, a család klosterrodei könyvtárát gyarapító Albrecht Ludwig, Graf von der Schulenburg (1740–1784). Freidrich Albrecht, majd Dietrich és Alexander követi őt, és Klosterrode mellett feltűnik Lieberose kastélyának (ez is a családé volt) ex librise is. A nagykövet Friedrich Werner bejegyzése nem mindenütt található meg, ahogy nyomtatott ex librise sem szerepel mindegyikben. Ugyanakkor az ő tulajdonjegyét őrző kötetekben feltűnnek az államosított orosz családok nevei: a Menysikov hercegeké, a Bobrovszkij, a Boltovszkij, vagy a Levancov családé is. Van olyan is, amely ajándékként került a diplomatához. A Berlinben szolgáló szovjet nagykövet, Ilja Szemjonovics Csernyisov is dedikált neki egy kötetet.

A kiállítást összeállítók nem akarták eldönteni, hogy melyik könyv, milyen úton került mostani helyére. Mindent összeszedtek, ami az említett három könyvtárban valaha valamelyik Schulenburg grófé volt. 91 bizonyítottan Friedrich Werner von der Schulenburgé. A kis könyvtár tematikai összetétele követi a diplomata szolgálati helyeit: mindig a helyi történelem, régebbi útleírások a 16. századtól kezdve (Herbenstein és Possevino Moszkva- leírásai, több perzsiai útikönyv, vagy éppen egy Nagyszebenben, 1928ban kiadott a német lakosság romániai történetéről szóló iskolai könyv). Feltűnő a diplomata érdeklődése, és szeretete, amellyel az orosz művészet történetéhez fordult.

A történetben azonban nem feltétlenül Schulenburg könyvei az érdekesek: sokkal fontosabb a jelenség, a törekvés, ahogy az orosz könyvtárosok nyitni próbálnak. Gyűjteményeiket, és saját maguk szemléletét is. Ezzel a lehetőséggel nekünk élni kell, és ez érdekünk is.

Monok István


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.